Halihó! Megnyitotta kapuit a 3. évad! Remélem továbbra is nagy érdeklődéssel fogjátok kísérni. :))))
Nagyon Boldog Születésnapot Niall! El sem hiszem , hogy már 22! :)))) *-* <3
*Niall szemszöge*
Három nap telt el. Három napja volt életem legszebb, és legrosszabb napja. Holly nem kel fel, kómában van, és a golyó majdnem a szívét érte. Egy centin múlott, hogy ne veszítsem el Őt. Az állapota súlyos, és még bármi történhet. Amióta itt van, nem voltam otthon, még mindig abban a ruhámban vagyok, amit az esküvőn viseltem. Félek. Félek, hogy elveszítem életem egyetlen igaz szerelmét.
Egy harmincas éveiben járó orvos lépett be az ajtón. Leírta a gépeken látható adatait és a fejét csóválta.
- Mi a gond, doktor úr? Mikor fog felébredni? – kérdeztem kétségbeesetten, miközben még mindig Holly kezét fogtam. A tapintása egyre furább volt, de gondoltam, amiatt, hogy már napok óta nem mozdult meg.
- Ms. Devine állapota még mindig nagyon súlyos. A szíve lassabban ver a kelleténél. – pánikba estem.
- Tessék? Szóval, meg fog halni? – engedtem el az újdonsült feleségem kezét.
- Sajnáljuk, Mr. Horan, ebben nem tudunk segíteni. A golyó...
- Miért hidegebb a keze? Miért ilyen furcsa a tapintása?- kérdeztem kétségbeesetten. Az orvos rápillantotta gépekre, és abban a pillanatban, a csipogás megszűnt, Egy egyenletes sípoló hang hallatszott. A világom megszűnt létezni. Elveszítettem Őt. Itt hagyott. Néhány nővér kikísért, de annyira zokogtam, hogy ellenkezni sem tudtam. Lecsúsztam egy fa mentén, és ott sírtam tovább abbahagyhatatlanul, és fuldokolva.
*Holly Devine*
Lebegek. Egy gyönyörű helyen vagyok, zöld kerttel, és gyümölcsfákkal. Mint egy tökéletes hely. Olyan érzésem van, mintha az Éden Kertben lennék, Ádámmal és Évával. De nem. Minden embernek csillog a bőre és egy nagy embersokaság mögött észreveszem a nagyimat. Ha ő ennyire fiatalabbnak tűnik, akkor én hány évesnek nézek ki? És, mit keres itt a nagymamám, mikor évekkel ezelőtt távozott tőlünk.
Továbbmegyek, közelebb akarok hozzá kerülni, hátha csak rosszul láttam, de aztán észreveszem papit is. El fog a félelem. Hol vagyok? Mintha valaki meghallotta volna, mit kérdezek, egy táblára esik a tekintetem, és ez áll rajta!
”Üdvözlünk a Mennyországban!”
Hogy mi?
Nem tudtam, kit keressek! Nem tudtam, miért vagyok, itt hogyan kerültem ide, hiszen életem legjobb napja volt. De az mikor volt? Menyi idő telt el? És Niall? Leültem egy fa tövébe, majd megjelent előttem egy „mozgó kép”, mint a filmekben, mikor belegondolnak valamibe. Niall zokogott, a fiúk sem tudtak vele mit tenni. A telefonja egy kicsivel odébb, már darabokban hevert a földön. A haját tépkedte, és teljesen összeomlott. Kinyújtottam a kezemet, és letöröltem a könnyeit. Meg sem mozdult, csak zokogott. Nem bírtam továbbnézni. Felálltam, és könnyes szemmel mentem inkább a régen látott nagyszüleim felé.
- Kicsikém, te mit keresel itt? Hiszen még olyan fiatal vagy! – kezdte el nagyi, de belezokogott, papa ugyanígy tett. Szólaltam volna meg, de kezdtek eltűnni a szemem elől. Minden elhomályosult. Majd megint csak a sötétséget láttam, és pár szófoszlányt hallottam.
*Niall szemszöge*
Nem bírtam. A szívem megszűnt létezni. Egyedül hagyott. Azt mondta, sosem hagy el, erre tessék! Niall, térj magadhoz, nem ő tehet róla!
Az ajtó kinyílt, én meg felnéztem. Biztosan szörnyen nézhetek ki.
- Mr. Horan? – bólintottam. – Az újraélesztés sikerült. Mr. Devine még nem kelt fel, de az életveszély elmúlt. Nem tudjuk, hogyan, ilyet még sosem tapasztaltunk, de a szíve most erősebb, mint akkor volt, de azért még vigyázni kell vele. Nagyon szerencsés a barátnője! – szerencsés? Hiszen meghalt, majd újraéledt, ez egyáltalán nem szerencse. Vagy a szívére célzott?
- Ő a feleségem. – nyögtem ki, és már fel is tápászkodtam, és mentem be hozzá, természetesen Josh-t leelőzve, aki bosszankodott egy sort, de megértette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése