2. ÉVAD 20. RÉSZ ÉVADZÁRÓ! Régen várt nap!

Leahnak elmeséltem mindent a kapcsolatomról Niall-lel. Megdöbbent, hogy én vagyok a barátnője, hiszen elmondása szerint egyáltalán nem hasonlítok a képeken szereplő lányra. Biztosítottam róla, hogy én vagyok az a lány. Leahval nagyon jóban lettünk, egy tündéri kislány, aki imádja a srácokat. Meg is kértem rá, hogy legyen a Niall-lel való esküvőnkön a koszorús lány.

*fél év múlva*

Hat hónap. Ennyi telt el azóta, mióta Niall elment,és én nem láttam Őt. Ma van az utolsó koncertjük Londonban, így meglepem őket. Hiányzik már az én bátyuskám is természetesen, de a vőlegényem még jobban, akinek kerek öt nap múlva már a felesége leszek.
Az esküvőre már minden dolgot előkészítetem, megrendeltem. Össze is vesztem a virágossal, a cukrásszal, és szinte minden emberrel, aki a rendezvény megszervezésében segít. Stresszes voltam, nem volt, aki segítsen, egyedül oldottam meg mindent, mivel Niall rám hagyta. Nem tudtam eldönteni, milyen virágok legyenek az asztalon, a padsorok szélén, milyen torta legyen, hány emeletes, mekkora, és ami a legnehezebb volt, az a vendéglista. Nem tudtam, Niall mekkora esküvőt szeretne, nem tudtam, kiket akart meghívni, ezért minden ismerősét, szüleit, barátait meghívtam, és természetesen az enyémeket is. Én nem akartam nagy felhajtást, csak családot, és barátokat, na de Niallnek hatalmas családja van, na, meg nekem is, és bunkóság lett volna valakit nem meg hívni. Így lettünk 100-an, aminek Niall nem örült, mikor végre hónapok után megkérdezte hogyan állok a szervezéssel. Nem tetszett neki a torta, ami felől végre döntöttem, a virágok meg nem érdekelték, ami a legfőképpen felbosszantotta, a vendégek. Nem értette, miért kell ennyi ember, miért kell őt, meg őt meghívni, és azt sem miért vagyok ennyire gyenge a szervezésben, azt hitte meg tudom oldani egyedül. Ezek után természetesen kiakadtam, hogy egyáltalán nem segített semmiben, fel sem hívott, és már lassan itt az esküvő, és Ő most akar változtatásokat. Ordibáltam vele, és ez volt az első alkalom, hogy így beszéltem vele, de nagyon dühös voltam, persze Ő sem beszélt elem másképp, sőt, Ő még jelzőkkel is dobálózott, amik egy része rosszul estek. Bejelentette, hogy neki még a ruhája sincs meg, azt se tudja, mit vegyen fel, és jó lenne, ha a ruhám nem lenne ribancos, hanem igazi menyasszonyos. Ekkor tettem le a telefont. Azóta nem beszéltünk, fel sem vettem, de a szervezést újra kellett kezdenem, a cukrász lemondott rólam, újat kellett keresnem, a vendégekkel meg nem tudtam mit csinálni. Eljön, aki eljön!
Kiderült Leah anyukája esküvői ruhákat készít, és megcsinálta nekem a tökéletes ruhát, így nem kellett elmennem egy kölcsönzőbe sem.

Már alig vártam az estét. Nehezen sikerült eldöntenem, mit vegyek fel, de végül találtam egy tökéletes ruhát, ami virágokkal volt kidíszítve, és az alja csipkézett volt. A hajammal nem csináltam semmit, csak simán lógva hagytam, és sminknek csak szempillaspirált. Egyedül Liam tudott az érkezésemről. Zaynnek említettem volna, de ahogy kilépett a bandából, nem keresett, és ez nagyon fájt, de támogatom Őt mindenben, hiszen az egyik legjobb barátom, és a vendéglistán is fent van, természetesen.
Délután három óra körül azonban elindultam a stadionhoz. Nem lepődtem meg a nagy tömegen, de azon igen, ahogy elindult a sor, mindenki átugrott mindenen és lökdösődött próbált előrébb jutni. Én a backstage –hez igyekeztem, de az őrök megállítottak.
- Niall barátnője vagyok, kérem, engedjenek be! – mondtam, de csak kiröhögtek, azonban mikor dobtam egy SMS-t Liamnek, aki kirohant, és megfogva a kezemet behúzott, kerek szemekkel néztek.
- Jó újra látni Téged, Liam! Köszönöm a segítséget! – kezdtem, de csak mosolygott, majd egy nagy szoros ölelést adott.
- Örülök, hogy itt vagy! Amióta összekaptatok Niall-lel és nem tud elérni, nagyon ki van borulva. Legalább is ki volt. Nagyon örülni fog neked, ki fog ugrani a bőréből! – mosolygott, majd kinyitotta előttem az ajtót, és beljebb mentem, ahol sok meglepődött tekintettel találtam szembe magam. Először a bátyám karjaiba futottam, majd a zenekar többi tagját öleltem meg, majd a többi srácot, és legvégül a még mindig meglepődött barátom karjaiba vetettem magam, aki belefúrta arcát a nyakamba és szorosan ölelt magához. Egy kicsit eltolt magától, és ajkát az én ajkamra helyezte.
- Annyira hiányoztál! – nyögte a számba, mire beletúrtam a már beállított hajába. Sajnálom, hogy kiabáltam veled- mondta, miután elváltunk egymástól.
- Te is hiányoztál, Maci! - adtam egy puszit arcára, majd egy csávó szólt, hogy öt perc és kezdenek, de Lou elszörnyedve vette észre a barátom haját, de ő tiltakozott az újabb fodrászkodás ellen, így úgy maradt, ahogy én „állítottam be” neki. Mivel mennem kellett, egy lezárt szektorba mentem, ahol csak én ültem.

*4 nap múlva*

- Picim, holnap reggel 9-kor légy ott, rendben? Nem fogok rád várni! Ha kell, hozzámegyek az ajtófélfához! – fenyegettem, de csak elröhögte magát. Közelebb húzott magához, egy csókot nyomott ajkaimra, majd elköszönt és indult a srácokkal a legénybúcsúra. Eleanor, Perrie, Sophia, és én elmentünk mani-pedizni, majd együtt töltöttük az egész estét, kibeszélve a fiúkat, na, meg persze kínos információkat árultunk el egyik s másikról. Persze, ittunk is egy kicsit, de nem sokat, nehogy elhányjam magam a saját eskümön. Az kellemetlen lenne.

*másnap, az esküvő napja*

Az éjjel nem aludtam túl sokat. Fáj a fejem, fáradt vagyok, ideges vagyok, és mindjárt kidobom a taccsot. Nem hiszem el, hogy ma végre megházasodom! Eleanor, Sophia és Perrie természetesen már frissen keltek, és az első dolguk az volt, hogy megcsinálják a hajam és a sminkem, majd utána rám adták a ruhát. Még meg sem reggeliztem, amikor egy dudaszót hallottunk. Itt van a kocsi! Gyorsan magamra kaptam a külön erre az alkalomra vett cipőmet, majd be is szálltunk a limuzinba.
A polgári esküvő helye előtt már gyűlt a tömeg, de Niall még sehol sem volt. Ennek azért örültem, hisz’ nem láthat meg az esküvő előtt, az balszerencsét hoz, és már csak az hiányozna. Egyre jobban idegeskedtem, a vőlegényem még nem érkezett meg, már kilenc óra múlt, a sminkem már háromszor elkenődött, és vendégek közül sincsen mindenki itt, de leginkább olyanokra gondolok, mint a szüleim. Fogalmam sincs, hol lehetnek. Egy kopogást hallottunk, majd Liam nyitott ajtót mosolyogva. Gyorsan köszöntötte Sophiát, majd hozzám lépett és egy ajándékot nyújtott át.
- Ez Sophietól és tőlem van. Reméljük, tetszik! Hordd egészséggel! – ölelt meg és egy puszit nyomott a hajamba. Erre persze Perrie felhördült, hiszen sok munka volt benne, de szerencsére nem ment tönkre. Megnéztem az ajándékot és egy gyönyörű ezüst fülbevaló volt benne. Azonnal beleszerettem és be is raktam a fülembe. Szóval ezért nem engedték a fülbevalót a lányok!
- Nagyon szépen, köszönöm!- sírtam el magam megint, és a három lány azonnal pattant és előkészített újra.
- Hé, Holly, ne sírj ennyit! Azt akarod, hogy úgy nézz ki az oltár előtt, mint egy varangyos béka? – megráztam a fejem. – Na, látod! Akkor ne pityeregj! – igazából nem értettem, miért aggódnak ennyire a sminkem miatt, hiszen a második alkalommal rájöttek vízállót kéne feltenni, de ők tudják!

Itt az idő! Az „oltárhoz” Josh kísér, mivel Niall egyik családtagja sem vállalta el, hiszen még mindig azt hiszik, nem illek a fiúkhoz. Elkezdődött a zene, majd elkezdtünk lassan vonulni, és mikor megpillantottam Őt, a szívem sprintelő tempót vett, úgy dübörgött. Josh könnyezve kísért végig, és az én könnyeim is elkezdtek folyni az arcomon. Ez életem legboldogabb napja! Josh átadott Niallnek, de előtte jól megszorongatott, puszit nyomott a homlokomra, és fenyegető pillantást vetett a majdnem férjemre, és végül kezet fogtak. Niall megfogta a kezem. Az Ő szemei is könnyben úsztak. Magához ölelt, majd csak annyit súgott valamit a fülembe.
- Gyönyörű vagy, Mrs. Horan! – és elkezdődött a polgári esküvő.

- Szeretném megkérdezni az itt egybegyűlteket van- e olyan aki ellenzi ezt az esküvőt? – mindnyájan körbenézünk, az anyakönyvvezetővel együtt, és megkönnyebbülve fújjuk ki a levegőnket, amikor senki sem szólal meg.
- Holly Alexandra Devine, akarod-e az itt megjelent Niall James Horan-t férjedül, amíg a halál el nem választ? – gondolkodás nélkül rávágtam.
- Igen! – Niall elmosolyodott, és felhúzta a gyűrűt az ujjamra.
- Niall James Horan, akarod-e az itt megjelent Holly Alexandra Devine-t feleségedül, amíg a halál el nem választ?
- Akarom! – ráhúztam a gyűrűt.
- Ezennel megcsókolhatja a menyasszonyt! – mondta az anyakönyvvezető, mire egymáshoz hajoltunk.
- NEM! – kiáltotta valaki, mire összerezzentünk, és Niall tekintetébe félelem csillant. – Nem mehetnek egymáshoz! Én, szeretlek Niall, tudom, hogy te is szeretsz! – Sarah volt. Mit keres itt? – Niallre néztem.
- Igaza van! Nem házasodhatnak meg! A lány még csak 19 éves, ugyan már! – mondta Niall nagyanyja. Egymásra emeltük a tekintetünket, majd Josh-ra néztem, aki azonnal felállt, és kivitette őket két őrrel. Niall adott egy csókot, de már nem volt olyan a hangulat, mint eddig. A mellettem álló férfi szomorú volt, nem volt már benne az a vidámság.

A szertartás végeztével átmentünk egy templomba ott ugyanúgy elmondtuk az igeneket, majd elindultunk a lakodalomba. 

- Sajnálom, hogy elrontották ezt a csodás napot! Nekünk semmi sem megy zökkenőmentesen – nevetett, de láttam a fájdalmat a szemében. 

- Hé, házasok vagyunk nem? – kérdeztem, mire boldogan bólintott és megcsókolt, végre rendesen. 

Csokoreldobás következett. Minden nő mögém állt, majd elhajítottam és megfordulva láttam, hogy Perrie kapta el. Zayn zavarba jött, de mosolygott, és odament kedveséhez.
Azt hiszem a közeljövőben újabb esküvőn fogunk részt venni.
Hirtelen valami nagy zajt hallottam. Niall ösztönösen értem nyúlt és maga mögé húzott. Valaki lőtt, és itt következett az, hogy megint elsírtam magam. A volt legjobb barátnőmet láttam meg egy fegyverrel a kezében, aki éppen felém célzott. Niall nem láthatta, mert előttem volt, de én már tudtam a golyó, amit ebben a pillanatban lőtt el, el fog találni, és pár másodperccel később már a földre is zuhantam, és csak feketeséget láttam.