2. ÉVAD 19. RÉSZ Szomszédok

Reggel nagyon kómásan keltem fel. A rémisztő álmom után, még egy hatalmas vihar is kitört, és tudni kell, én nagyon félek ilyenkor, főleg, ha Niall vagy valaki nincs itt velem. Egész este, csak sírtam és rettegtem. Az összes villámnál és dörgésnél összerezzentem, és ami csak hiányzott az az volt, hogy kiverte a biztosítékot, és sehol nincs áram a z egész lakásban. A telefonom lemerült -, nem töltődött fel az éjszaka,- így nem tudtam felhívni Őt. Felöltöztem, majd sietve mentem ki az ajtón, és indultam az egyik szomszéd felé, akikkel talán, az itt töltött időm alatt beszéltem vagy két szót.

A bejárati ajtón kerestem egy csengőt, de nem találtam, így kopognom kellett. Egy idős néni nyitott ajtót, zebracsíkos hálóingben, akit még sosem láttam itt, csak a férjét, Mr. Dawnson-t. A hölgy kíváncsian nézett rám, mire megszólaltam.
- Jó, napot, egy kis segítséget szeretnék kérni. Az esti vihar óta nincs nálam áram, és szükségem lenne egy telefonra, hogy fel tudjam hívni a barátomat, meg persze a szerelőket.
- Óh, ez csak természetes, aranyom! A konyhában található egy vezetékes telefon, azon bárkit el tud érni. – vezetett be a házába, és azonnal megláttam az életmentő készüléket. Először a szerelőket tárcsáztam, akik egy óra múlva ki is jönnek, majd a barátommal, aki hamar fel is vette a telefont.
- Halló? – szóét bele, egy kicsit idegesen.
- Szia, Niall, én vagyok az Holly!
- Miért vagy kikapcsolva? Tudod, hányszor próbáltalak hívni? Tudod, mennyire aggódtam? Csak hívtalak és hívtalak és nem vetted fel.
- Kicsim, az este vihar volt, és kiment az egész házban az áram, a telefonom meg lemerült. Most a szomszédnál vagyok, és onnan beszélünk. Sajnálom! – mondtam, mire kifújta z eddig bent tartott levegőjét.
- Semmi baj, csak nagyon aggódtam. Annál a kisnéninél vagy? – kérdezte hirtelen.
- Milyen kisnéni? Mr. Dawnson-éknál vagyok és itt él egy nénike is.
- Igen-igen, a kisnéni! Olyan aranyos nem? Olyan kis pici! – nevetett, nekem meg végre leesett miről is beszél. – Sajnálom kicsim, de most le kell tennem. Itt van a nagynénim, akinek elég rossz a természete. Szeretlek!
- Én is szeretlek! – motyogtam, és már le is tettem a készüléket. - Köszönöm szépen, Mrs. Dawnson! Életmentő volt, hogy telefonálhattam! – és már indultam is ki az ajtón, egyenesen a házam felé, és vártam, hogy megérkezzenek a szerelők.

*Niall szemszöge*

Holly hívása után, egy kicsit lenyugodtam, de nem teljesen, hiszen a nagynéném folyamatosan kritizál, sosincs hozzám egy jó szava se. Most éppen azt vágja a fejemhez, hogy milyen nagy felelőtlenség, hogy megkértem Holly kezét.
- Egyszerűen, nem hiszem, el, hogy egy ilyen lányt akarsz a feleségednek, mint Ő!
- Nem is ismered! – vágtam közbe.
-Óh, dehogynem! A szüleid sokat meséltek róla, és a hírekben is láttam már párszor. Niall, nem való hozzád!
- Végre van valaki, akit szeretek, és viszont szeret, de nem álltok mellém!
- De hogy szeretheted? Nem látod, hogy úgy néz ki, mint egy kecske? – kiabált, én pedig most lettem még dühösebb. Senki nem beszélhet így róla!
- Sajnálom, Adelaide néni, de senki nem mondhat ilyet a menyasszonyomról...
- Nyúl fogai vannak, és olyan az arca, mint egy UFO-é! Sápadt bőr...
- Menj innen el! – még egészen nyugodt voltam-
- Ez a lány megváltoztatott. Sosem voltál, te ilyen bunkó a családoddal. Szégyelld magad, Niall Horan! – indult el, de még visszafordult. Ne számíts rám, az esküvődön. Még meghívnod sem kell! Úgy sem leszek ott! – és eltrappolt. Nem éreztem magam kellemetlenül. Sőt, most már tudom, miért szokták őt anakondának hívni. Mindenkibe bele csúszik-mászik és nem hagy senkit békén. Idegesen mentem át Lou-hoz, a stylistunkhoz, majd kezelésbe is vette a hajamat.


*Holly szemszöge*

- Köszönöm szépen, hogy megjavították. Mennyivel tartozom? – kérdeztem a neon sárgába öltözött férfiakat. Kifizettem az elég borsos összeget, majd nyitottam a bejárati ajtót, amikor is kiabálást hallottam a szomszédból. Egy aranyos kislány rohangált, miközben anyukája leszidta, hogy miért nem figyelt arra, hogy egy kecskekaki van az orra előtt, mielőtt belelépett volna. A kislány közben hirtelen elesett, kiesett a kezéből egy sajtdarabka, egy kecske meg azonnal meg is ette.
- Nem hiszem el, hogy nem tudsz jobban odafigyelni, Leah! Éppen egy babysitterrel beszélgettem, de le is rakta. Muszáj, hogy valaki vigyázzon rád, míg én nem leszek, itthon, Kicsim! Most hol találok még egy fiatal, és normális gyerekvigyázót? – kérdezte, mire felcsillantak a szemeim. Odaszaladtam a kerítéshez, és átkiabáltam, hogy én szívesen vállalnám. Az anyuka azonnal felvett, és már kezdhettem is. Körbevezetett a lakásában, majd mikor észrevettem a lány szobáját, elmosolyodtam. Lila falak, amiken csillámpónik rajzai voltak találhatók. Hirtelen elkezdett zörögni a telefonom, és egy videó hívásom érkezett az én hercegemtől- Elnézést kértem, és már fogadtam is.
- Úgy látom, rendbejött az áram – mosolygott, de ahogy megpillantottam elkapott a röhögés.
- Miért van pink hajad? – kérdeztem röhögve.
- Mi? Ez lila! – háborodott fel, de mikor megnézte magát, elsápadt. – LOU!!! – ordította, én meg még mindig csak röhögtem. –Amúgy hol vagy most?
- A szomszédban. Én bébi csőszködöm – válaszoltam. – Amúgy jól áll ez szín neked!
- Lila akart lenni, mint az 1DDay-en. De Lou valamit elrontott. LOU!!!!! - kiabált tovább, és ki is nyomta a telefont. Nevetve fordultam meg, és egy döbbent tekintettel találtam szembe magam.
- Te most Niall Horannel telefonáltál? Te ismered a One Direction-t?

Remélem tetszett a rész! Már csak 1 rész és vége lesz a 2. évadnak.
Köszönöm szépen a segítséget nektek, akik a kérésemre adtatok szavakat, amiket beleépítettem a történetbe. (Dőlt betűvel vannak jelölve.)

xx Timii1D xx