- Vigyázz magadra jó? – kértem tőle könnyes szemekkel, ő pedig egy bólintással jutalmazott, és egy lágy puszit lehelt ajkaimra. – Majd hívj minden este, rendben? – megölelt és nem engedett el egy jó darabig.
- Ha bármilyen srác, rád mer mozdulni, csak mutasd meg nekik a gyűrűdet, és azonnal szólj nekem, én pedig szólok a biztonságiaknak, jobban figyeljenek rád. Te az enyém vagy, csak az enyém! – jelentőségteljesen nézett a szemembe, amiből arra következtettem nem bízik meg bennem.
- Nem bízol meg bennem, Niall? Szerinted megcsalnálak?- elengedtem őt, és hátraléptem egy lépést. – Hogy juthat ilyen az eszedbe? A menyasszonyod vagyok, nem? – keltem ki magamból, ő pedig csak magához rántott és egy puszi követte ezt a cselekedetét, ami azonnal megnyugtatott. – Szeretlek, tudod?
- Tudom, én is szeretlek!
A Niall-lel közös szobánkban gitároztam, amikor Ő berontott és kivette a kezemből a gitárt.
- Mondtam, hogy nem nyúlhatsz hozzá a hangszereimhez. Tudod, hogy bármit használhatsz, de ezeket nem. Ha annyira szeretnél gitározgatni, veszek neked egyet, oké? – kérdezte már lágyabban, de még mindig megcsillant a düh a szemében. Nem tudom, mi ütött belé, az utóbbi időben, mindenért veszekszik velem. Nem szoktam gitározgatni, csak nagyon néha, és nem hiszem el, hogy nem érhetek hozzá a gitárjához. Mit tudnék vele csinálni? Eltöröm? – bólintottam kelletlenül, mint ahogy mostanában ez szokás szokott lenni. Ő kiabál velem, én meg csak bólogatok. – Tudod, hogy szeretlek, ugye?- továbbra is bólintottam. Kiment a szobából, becsukva maga után az ajtót, én meg sírógörccsel küszködve ültem tovább az ágyon, és nem mertem semmit sem csinálni, de jobbnak láttam, hogyha lemegyek. Kár volt! A megérzéseim, nem tudom, mit akartak mondani, de szerintem azt, hogy én egy átverés része voltam. Niall a volt legjobb barátnőmmel feküdt a kanapén, és csókolgatta.
- Annyira szeretlek! – nyögte bele a csókba, én pedig ledermedtem. – Nem is értem, miért nem jöttem rá előbb, hogy te vagy nekem az igazi! – ebben a pillanatban vettem le magamról az eljegyzési gyűrűt, és odadobtam neki. Levettem magamról minden ékszert, amit tőle kaptam, ledobtam a földre, és mit sem törődve a holmijaimmal kimentem az ajtón... Két nappal az esküvő előtt...
Riadtan keltem fel, folyt rólam a víz. Azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Niall számát. Nem érdekelt az időeltolódás, az sem, hogy náluk még csak hajnal van, tudom, hogy felvenné. Már ötöt csöngött, mikor végre beleszólt egy álmos, de egyben zaklatott hang.
- Holly?- szólt bele. – Olyan szörnyű álmom volt! Sarah-val csallak meg, és az esküvőnk előtt. Te elmész, visszaadsz nekem mindent, a gyűrűt nekem dobod. – már majdnem sírt, de én csak elképedve hallgattam. Ugyanazt álmodtuk!
- Niall? Én is ezt álmodtam. – zavarodottan felnevetett.
- Látod? Még így is hogy messze vagyunk egymástól, még így is összeköt minket valami. Ez a szörnyű álom, ami ígérem nem fog bekövetkezni. Szeretlek, Kicsim! De ha nem baj, leteszem, nagyon fáradt vagyok! Jó éjt drága menyasszonyom!
- Jó éjt, vőlegényem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése