2. ÉVAD 16. RÉSZ/1 Kétségbeesve

*Niall szemszöge*

- Mondtam, hogy nem hozzád való! Csak kihasznál! – mondta anyám, és ez nem segített a helyzetemen. Csak azon járt az agyam, miért ment el, miért nem lehetünk boldogok, miért nem mondott azonnal igent, és miért nem jön már vissza. Féltem Őt, nem ismeri ezt a helyet, a családom nem kedveli, ami bosszant, hiszen Holly a legtökéletesebb lány az összes volt barátnőm közül, és nem, értem, miért nem jó nekik.
- Már vagy másfél órája elment. Felhívom - álltam fel és már nyomtam is meg a gyorshívón a számát. – Holly, kérlek, vedd fel! .- motyogtam magamban, de sajnos csak az idegesítő hangot hallottam, ami bemondja „A hívott szám jelenleg nem kapcsolható!” Letettem és aggódva figyeltem az órát, ami barátnőm távozását egyre hosszabb időnek jelöli.
Kiültem anyáékhoz a nappaliba, és hallgattuk a híreket, mikor az egyiknél kipattantak szemeim.
- Ma délután sok embert sokkolt az utcán történő emberrablás. Szemtanúink szerint a fiatal lány körülbelül 19 éves lehetett, hosszú szőke haja volt. Egy kék csipkés rövid ujjú felsőt és egy fekete cicanadrágot viselt, hosszú szárú tornacipővel. A lány éppen az utcán sétált, mikor megállt mellette egy fekete autó, és berángatták őt a kocsiba. Egy szemtanúnk videót is készített az esetről. – és elkezdődött a videó, ahol látszott, hogy mi történt pontosan, és felordítottam, mikor felismertem az én Tündérkémet. Zokogva álltam fel a kanapéról, és rohantam ki az utcára, majd az első utam, a rendőrségre vezetett, a továbbiakban pedig valószínűleg keresni fogom Őt, mert addig nem nyugszom, míg meg nem találom, és nem lesz a feleségem.

*Holly szemszöge*

Sajgó fejjel keltem fel, majd egy nagy nyögés után kinyitottam szemeimet. Sötétség volt mindenhol, csak egy fürdőszoba méretű ablakon bújt be a fény. Nem tudtam hol lehetek, azt sem tudom, mi történt. Az utolsó emlékem, a tizennyolcadik születésnapom, amire az én bátyám visszatért, és újra láthattam Niall-t, aki még mindig utál. Hirtelen egy éles fény sütött a szemembe, majd két alak indult felém.
- Felébredtél, Bogaram? – kérdezte az egyikük, kinek szája dohánytól bűzlött. Kezeit combomra tette, majd egyre jobban csúsztatta feljebb.
- Ne érjen hozzám! Engedjen el! Kik maguk?- ordítottam és ficánkoltam egyben, mire az egyik adott egy pofont az arcomra, beleöntött valamit a számba és szinte azonnal elájultam.
Arra keltem fel, hogy, meztelen karok ölelnek át. Mire rájöttem, hogy nem otthon vagyok, és nem álmaim szülték ezt, azonnal felkeltem, és ledöbbentem. Nem volt rajtam ruha, a földön vérfolt folt, és két férfi mellettem aludt szintén meztelenül. Úristen! Engem megerőszakoltak!

*Niall szemszöge*

Holly huszonnégy órája tűnt el. A semmirekellő rendőrség nem találtak semmi nyomot, és csak annyit mondtak, már sok embert elvitt ez a két személy, de sosem találták meg őket. Mérgemben kimentem onnan, elkezdtem én megkeresni, mivel ha ezekre bízom, akár meg is halhat az én szerelmem.

- Fiam, pihenj egy kicsit, már több mint egy napja nem aludtál. Rossz rád nézni! – szólt anyám, de én nem törődtem vele.
- A jövendőbeli feleségem eltűnt. Elrabolták! Hogyan tudnék megnyugodni?- emeltem fel egyre jobban hangomat, anyukám meg megbántottan ment el tőlem. Sosem kiabáltam vele, életemben, most pedig ez nagyon bánt. Egyre csak Holly-ra tudtam gondolni, hogy mi lehet vele, és anyura, akit megbántottam. Már kijött rajtam a feszültség minden fajtája. Törtem-zúztam, sírtam, eret vágtam, dühöngtem, és amit már említettem, sírtam. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és amint megláttam a kijelzőn a számot azonnal felvettem.
- Jó, napot! Mr. Horan-nel beszélek?- kérdezte az ismerős férfihang.
- Igen, én vagyok!
- A barátnőjét megtaláltuk, de kórházba kellett vinnünk. Az állapota súlyos. Kérem, minél hamarabb fáradjon be!
- Rendben, már indulok is, köszönöm, szépen!- raktam le a telefont, és indultam is Mullingar egyetlen kórházába.

A kórházban nem kellett semmit mondanom, a nyomozó, akit felvettem, már kísért is barátnőm kórterméhez, amibe még nem lehetett lemenni.
- Mi történt vele?- érdeklődtem, mire vett egy nagy levegőt.
- Két férfi, akiket a rendőrség már régóta köröz, elrabolta a lányt, és elvitték a törzshelyükre, egy raktárba, a város másik végébe. A lányt a sebei alapján, először leütötték, majd arcon csapták, valamit itattak vele, és ami még kiderült, hogy megerőszakolták. A lány most kómában van, a fejére mért ütéstől, ami csak most jött ki rajta. Egyelőre csak ennyit tudunk- mondta, én pedig minden egyes mondatnál egyre rosszabbul lettem. Kómában van!

Már öt óra telt el, amióta itt ülök, és már kezdtem megőrülni, hogy nem láthatom Őt! Már beszéltem Josh-sal, aki azonnal foglalt egy gépet, és már repül is ide a srácokkal. Az orvos pont ebben a pillanatban jött ki, és csak ugyanazokat mondta el, amiket már eddig hallottam. Szerencsére bemehettem hozzá, és csodálva vettem észre szemei nyitva vannak, és mikor meglátott szemei elkerekedtek.
- Niall, te mit keresel itt? – kérdezte értetlenül, én pedig ugyanígy vissza rá.