2. ÉVAD 14/1 RÉSZ Döntés

*Holly szemszöge*

- Fáradtan nyitottam ki szemeimet, és Niall kényelmes teste helyett, egy széken találtam magam alatt. Elszomorodtam, de tesóm szobájából kijövő hangfoszlányok miatt nem törődtem ezzel, hanem a kórterem ablakához mentem, bekukucskáltam és el kezdtek potyogni a könnyeim. Végre nem a szomorúság miatt, hanem azért, mert Josh felébredt. Ugrálva integettem neki az ablakon keresztül, de nem vett észre, ezért villámgyorsan nyitottam be, és ugrottam a nyakába. Persze óvatosan, hiszen most műtötték.
- Holly, légyszi, Húgi szállj le rólam! – kérte, mire én azonnal elengedtem és Niall ölébe ültem, aki felnyögött ennek hatására.
- Ilyen kövér vagyok, hogy nem bírsz el? – kérdeztem tőle, mire értetlenül nézett rám. – Tudod, ha igen, elmondhatod, mert akkor teszek érte valamit. Csak tudod, mindig azt mondod, szeretsz, és azt hittem elfogadsz ilyennek. De ezek szerint tévedtem, megint. – kiszálltam az öléből és mentem ki az ajtón. Még az ablakból visszanéztem, és Niall tátott szájjal nézte szavaimat, az értetlen bátyámmal együtt.

Eddig nem csak most kaptam olyan kritikát, hogy kövér vagyok, hanem életem során, szinte mindig. Barátoktól, osztálytársaktól, szüleimtől, Niall rajongóitól, de nem hittem nekik, mert bátyám mindig kiállt mellettem, hiszen Ő szerinte gyönyörű vagyok, és nincs rajtam semmi felesleg. Igazából sosem törődtem ezekkel a dolgokkal, hiszen én jól éreztem magam a bőrömben, de most, hogy az a személy mondja, vagy utalt rá, aki majdnem öt éven keresztül szinte a világot jelentetett nekem, az nagyon fájt. Niall volt az egyetlen személy, aki miatt nem kellett aggódnom, hogy megbánt, dalaival mindig gyönyörűnek éreztem magam, és mikor először találkoztunk, akkor éreztem igazán, én szeretem Őt, akármennyire is akart engem utálni, elküldeni, vagy csak lenézni. Sosem gondoltam komolyan ezeket, hiszen láttam rajta, csak nem szereti azt, amit én akkor tettem, neki csak nyugalomra volt szüksége, énáltalam pedig nem kapta meg.
Szomorúan néztem a fiúkra, akik ne mértették mi bajom. Louis segíteni akart, de nem akartam erről beszélni, csak kimentem az épületből, füttyentettem az első taxi után, és már indultam is haza. Otthon összekapkodtam a cuccaimat, ami egy konditeremhez kellhet, majd elindultam a legközelebbi konditerembe. Épp ideje úgy is nekikezdenem egy kis sportnak, hiszen mindjárt folytatódik az egyetem, és ott is kaptam már pár kritikát alakomra. 

Az épületbe érve, a kasszánál ifizettem egy heti bérletet, hiszen először kipróbálom, mennyire bírom, majd felálltam a futógépre és nagy nehezen beállítottam a megfelelő tempóra, és elkezdtem rajta futni. Hirtelen nagyon begyorsult, én pedig nem bírtam tartani a tempót, majd leestem róla. Szó szerint. A teremben mindenki rajtam röhögött, még a kasszás csávó is, én meg egyre kellemetlenebbül éreztem magamat. Két kar fonódott körém, amik felemeltek, és nem akartak elengedni. Hátrafordultam.
- Köszi! – jöttem zavarba, hiszen egy nagyon helyes srác volt.
- Semmiség! Remélem nem ütötted meg magad! – mosolygott, de még mindig tartott.
- Nem, legfeljebb lesz pár lilafoltom – mondtam, és kezeit kezdtem leszedi magamról. Zavart a fiú közelsége.
- Nem kérsz valamit inni? Gondolom megszomjaztál! – kérdezte, mire rémülten néztem rá. Ez a csávó fel akar szedni? Nem, csak meg akar hívni, inni valamit, azt még szabad. Mondogattam, mire bólintottam egyet, és azonnal meg is bántam. Leültünk a büfében én elkezdtem inni a vizemet, ő pedig a valamiféle energiaitalát. – És, hogy-hogy meglátogattad ezt a helyet? – kérdezte. Most komolyan ilyen dumával akar valakit felszedni?
- Csak fogyózom. Ezért is futógépeztem. – furcsállva nézett rám, de inkább hagyott.
- Szerintem nem kéne fogyókúráznod. Sosem értettem a lányok miért akarnak, fogyni, mikor totál vékonyak? – lehajtottam a fejem. Mert a barátom, és mindenki szerint is kövér vagyok. Mondta a belsőm, de nem mondtam ki neki hangosan, csak gyorsan elköszöntem, megköszöntem a vizet, és mentem haza.

A haza utat kocogva tettem meg, lezuhanyoztam, majd átöltöztem és indultam vissza bátyámhoz a kórházba. Meglepetésemre mind az öten kint ültek, és mindenki engem nézett. Niall szemeiben egyfajta megkönnyebbülés érződött, és azonnal megölelt, de most semmi kedvem nem volt Őt visszaölelni. Szomorúan elhúzódott, nyitotta száját, de én csak bátyám felé vettem az utat, majd becsuktam magam után az ajtót, és hallgattam Josh szuszogását.

*Niall szemszöge*


Nem értettem miért viselkedik velem így és, hogy miért vette fel annyira ezt a poént. Nem tudom, hova mehetett, azt sem tudom, mi játszódik le benne, de valahogy a tudtára kell adnom, Ő tökéletes, és nem szeretném, ha változtatna magán. Bár ha megteszi és mondjuk, holnaptól már barna hajjal virítana, megérteném, és nem ítélném el, akármennyire sem tudom most elképzelni, hogy állna neki az a szín.
Mikor visszajött, és nem ölelt vissza, még rosszul esett, de tudom haragszik, és ha nem szólalok meg előbb vagy utóbb, ez tovább fog folytatódni, és az nem jelent jót.


Szóltam a srácoknak elmegyek pár percre, majd indultam is el, arra amerre hirtelen ötletem vezérelt.
Beérve az üzletbe sokféle arany s ezüst ékszerrel találtam szembe magam, de ami engem érdekelt, azok nem ezek voltak. Egyenesen odasétáltam a vitrinekhez, és mikor láttam itt vannak azok, amiket keresek, el kezdtem nézelődni köztük. Tudom, lehet, hogy elhamarkodom ezt a döntést, de nekem Holly nagyon sokat jelent, és mindent megteszek azért, hogy végörökségig az enyém legyen, megbízzon bennem, és ami a legfontosabba, elhiggye azt, hogy gyönyörű, és nem csak azért, mert én mondom. Miután nem találtam meg az igazit, udvariasan elköszöntem az eladótól és kerestem egy másik ékszerboltot, amit szerencsémre találtam is a közelben és a választék is több volt. Azonnal a gyűrűkhöz mentem, és első pillantásra megpillantottam azt, amit kerestem. Pont olyan, volt, amit elterveztem, sőt talán még szebb is, és tudom, hogy ez a tökéletes gyűrű. Szóltam az eladónak, melyiket kérem, de először megnéztem a méretet mekkora, amivel gondom akadt, hiszen fogalmam sincs, mekkora kell neki, de aztán hirtelen eszembe jutott, mikor egyszer együtt vásároltunk, és felpróbáltam egy olyat, ami a gyűrűsujjam közepét sem érte el, és felpróbálva az ittenieket, megvettem a megfelelőt, ennek emlékére.

Boldogan mentem vissza a kórházba, és ültem vissza a helyemre, és csak vártam, mikor jön ki az én Gyönyörűségem, hiszen el kell neki magyaráznom, hogy ez csak poén volt. 

- Niall, hát te meg hol jártál? – kérdezte kíváncsian Louis, mire nem tudtam elmondjam-e neki, mit akarok megtenni a közeljövőben, aminek az időpontját, és helyszínét nem döntöttem el.
- Csak… Nem tudom elmondjam-e. Nem tudom, hogyan fogsz reagálni rá – mondtam, ő pedig csak bíztatóan nézett rám. – Öhm, szóval… Gyűrűt vettem. Holly-nak. Meg akarom kérni a kezét- hadartam, mire ő tátott szájjal nézett rám, és nem bírta felfogni szavaimat.
- Niall, haver, ezt jól meggondoltad? 19 éves még. Még annyira nem tud döntéseket hozni.
- Lou, én nagyon szeretem Őt, és muszáj feltennem neki a nagy kérdést, hogy tudjam, leélné-e velem az egész hátralevő életét. - Pont befejeztem, mire nyílt az ajtó, én pedig csak rá tudtam nézni. Elég sántán járt, ezért rákérdeztem:

- Holy, elestél?- Ő csak megrázta a fejét. – Akkor miért sántítasz? Fáj a lábad? – nem válaszolt. – Holly, beszélhetnénk? – kérdeztem, Ő pedig nagy nehezen bólintott. Kimentünk a kórház udvarára, ott leültük egy padra, és nekikezdtem. – Holly, ugye tudod, hogy nem gondoltam komolyan? Csak viccből csináltam, Nem értem, miért vetted komolyan. Visszatérve a lábadra. Mi történt?

- Én… sajnálom… Csak, tudod, életem során mindenhol ezt kaptam és nekem az jött le, te is ezt gondolod. – állkapcsomat összeszorítottam és csak azon tudott járni az agyam, ki, vagy kik voltak azok, akik megmerték bántani Őt. Biztos csak féltékenyek voltak, rá, hiszen csak ismételni tudom önmagam, Ő gyönyörű. - Elmentem egy edző terembe. Ott elkezdtem futnia futógépen, ami hirtelen begyorsult és leestem róla. Mindenki kinevetett, és egy srác segített felállni. Nagyon kedves volt, csak nyomult, ezért otthagytam, hiszen nekem te vagy a barátom. Bár Ő ezt nem tudhatta. – fejezte be, mire szemöldök felhúzva tekintettem rá. Egy srác? Aki nyomult, és otthagyta? Nem tudom, ezért miért vagyok ideges, csak azt tudom, hogy ha ráhúznám a gyűrűt, látná minden férfi, Ő már foglalt, nem lehet senki másé, csak az enyém.