2. ÉVAD 13. RÉSZ Devine-ek

*Holly szemszöge*

- Valaki hívjon már egy mentőt! – kiabáltam, mivel senki nem csinált semmit Josh-sal együtt, aki még mindig egy helyben feküdt, és levegőt jó, ha percenként vett. Niall azonnal kiszaladt, és telefonált, én pedig zokogtam, és nem is akartam belegondolni, abba, mi van, ha elveszítem Őt! Valószínűleg gyógyszer-túladagolás lehetett, hiszen mellette egy csomó nyugtató feküdt, amiknek dobozuk üres volt.
- A mentők tíz perc múlva megérkeznek! – jött be Niall, és idegesen tette zsebébe mobilját. – Holly, minden rendben lesz! – próbált nyugtatgatni, de ilyen helyzetekben ez a legrosszabb, amit valaki mondhat. Néma csöndben ültünk,- illetve én zokogtam, - és vártuk, hogy a mentők ideérjenek. Nem kellett sokat várnunk, csöngettek is, és Niall rohant is ajtót nyitni. A mentősök megnézték a pulzusát, majd felemelték Őt, és kint rátették egy hordágyra.
- Egy ember vele mehet!- szólt az egyik, mire ránéztem Niall-re, de tudom, nem akart egyedül hagyni. Végül Harry volt az, aki Josh-sal utazott, mi pedig a többiekkel, kocsival. Én Niall mellett, aki most mindkettőnkért aggódik. Megfogta a kezem, majd megpuszilta és tovább nyugtatgatott.

Ahogy beértünk a kórházba egyből Josh kórterméhez rohantuk, hiszen Harry SMS-ben leírta, melyikbe vitték. Leültünk a szoba elé, hiszen még vizsgálták Őt, de eredményt még mindig nem tudtunk, és egyre jobban aggódtam, minél több idő telt el.
- Kicsim, nem vagy éhes? - kérdezte Niall, mire csak megráztam a fejem. –Szomjas?- vacilláltan bólintottam. – Hozok neked valamit, jó? – felállt és elindult.
- Niall! Hoznál nekem is? –kiáltotta Louis.
- Van lábad, nem? De, mindegy hozok. – sóhajtott, és már el is tűnt. Pont ekkor lépett ki egy orvos Josh szobájából, és már álltam volna fel, megkérdezni, mi a helyzet, mikor hirtelen csipogás tört fel, és azonnal visszament. Ha még eddig nem száradtak ki a könnycsatornáim, akkor most kifognak, hiszen még jobban el kezdtem sírni. Pár perc múlva Niall meg nem ért vissza, de az orvos megint kijött. Ránk nézett, és felénk tartott.
- Maguk, Mr. Devine hozzátartozói? – kérdezte a nagy szemüvege mögül.
- A húga vagyok. – válaszoltam.
- Mr. Devine túl sok gyógyszert vett be. Ezeket már kitisztítottuk szervezetéből, úgy néz ki túlélte, bár egyszer majdnem elvesztettük. Még pár napig bent tartjuk megfigyelésen, addig is egyenként lehet bemenni hozzá. A látogatási idő nincs megszabva, de ha szabályt szegnek, vagy felzaklatják a beteget, akkor bevezetjük.
- Köszönjük Doktor Úr! –és már el is ment. – Mi az, hogy majdnem meghalt? - kérdeztem a fiúktól, miközben Niall, mit sem sejtve tért vissza és adta át a kólámat. Grimaszolva néztem rá.
- Holly, nyugi, sikerült és életben van! – nyugtatott Liam, és már ment is be Josh-hoz.
- Miért néztél így a kólára? – kérdezte.
- Nem szeretem. Csak a Dr. Peppert iszom meg.
- Hozzak mást? Bár jó lenne, ha ezt innád, most, mivel annyi cukor van benne, hogy egy kicsit feléleszt. – bólintottam, és már ittam is. Tíz perc múlva én mentem be Josh-hoz, ki még nem ébredt fel. Megfogtam kezét, és ráhajtottam fejemet. Hirtelen megmozdult, de nem kelt még fel. Egészen addig beszéltem hozzá, hátha felébred, míg el nem aludtam, és csak arra emlékszem, hogy Niall vitt ki a kórteremből.

*Niall szemszöge*

Aggódtam Holly miatt, hiszen már több mint 12 órája alszik, és meg sem mozdult. Egy orvos megvizsgálta, aki azt mondta, nagyon alacsony volt a vérnyomása, és csak szerencse, hogy nem ájult el. Mondtam Holly-nak, hogy igya meg a kólát, mert segít rajta, de nem, az Ő makacs éne, mindig is erősebb volt. Szerencsére nem kapott külön szobát, hogy pihenjen, hiszen semmi kedvem nem volt két helyre járkálni.

Bentről egy nagy nyögést hallottam, majd Holly-t óvatosan levéve magamról, benyitottam és vidáman vettem észre Josh barátunk felkelt az Ő hosszú álmából.