2. ÉVAD 12. RÉSZ Sarah

*Niall szemszöge*

Holly zaklatottan jött vissza, majd mielőtt ledobta volna magát az ágyra megölelt és sírva fakadt.
- Hé, Kicsim, ne csináld ezt! Mi a baj? – nagyon zavart a hirtelen hangulatváltozása, hiszen kerek egy perccel ezelőtt, még boldogan ment bátyjához.
- Én… csak… nem akarom… hogy újra… együtt legyenek. – szipogta. – Sarah… csak kihasználja Őt! Nem tusom, miért nem veszi ezt észre! – folytatta, de a végére megint zokogva beszélt, így alig tudtam kivenni szavait.
- Josh, csak szerelmes! Ilyenkor nem lehet az embereknek megmondani, mi lenne a helyes. Kicsim, nyugi, utálom, ha sírsz! – simogattam haját, és elértem vele célomat. Felnézett, majd adtam egy puszit homlokára. Ekkor lépett be Josh az ajtón.
- Hol, tudom, mennyire nem bírod Őt, de megváltozott, és jó lenne, ha egy kicsit beszélgetnétek. De előbb meg akartalak kérdezni, eljössz-e velem sétálni, és beszélgetni. Sarah nem lesz ott. Holly megmozdult, és bólintott. Kiszállt az ölelésemből, adott egy gyors csókot és odaszökkent a bátyjához.

Mikor hallottam a bejárati ajtó csapódását, majd mentem is fel twitterre és írtam volna ki valamit az érzéseimről, mikor Sarah lépett be az ajtómon, egy irtó rövid miniszoknyában, amiből majdnem az egész feneke kilátszott. Nem értettem, mit keres itt.
- Sarah, mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle ijedten, mikor levette magáról a felsőjét.
- Csak játszunk egy kicsit! Nyugi!- mondta és kezdte levenni a pólómat, majd lehúzni a gatyám sliccét. Próbáltam lefogni a kezét, de nem jártam sikerrel, hiszen hátrakötözte a kezemet. Rám feküdt és szájával, elkezdett puszilgatni, majd mikor odaért az ajkaimhoz, rányomta őket, de én nem csókoltam Őt vissza. Nem fogom Holly-t megcsalni, nekem Ő a mindenem, és nem fogom egy ilyen lány miatt cserbenhagyni Őt. – Úgy látom, nem fogadsz szót. Ezért büntetés jár! – mondta, majd keményen ráült a férfiasságomra, nadrágon keresztül és mozgott rajta. Nyögésemet visszafojtottam, nem akartam élvezni ezt.
- Sarah, miért teszed ezt? – kérdeztem tőle, mire csak ajkakat éreztem a számon. Rányomta magát meredező erekciómra. Nem akartam ezt, sírni lett volna kedvem, hogy megint elvesztem életem szerelmét, de nem tudtam semmit sem csinálni. Sarah felmordult. Már nyitotta volna ki a száját, mikor kinyílt az ajtó, és két meglepődött, mérges és egyben csalódott szempár nézett ránk.
- Mi a rák folyik itt? – kérdezte Josh dühösen, mire Sarah leugrott rólam, felvette a felsőjét, és azon nyomban, barátjához ment.
- Áthívott majd elkezdett megerőszakolni. – állította.
- Ja, és saját magát kötözte meg, igaz? És ő mondta, hogy vedd fel ezt a szoknyát, nemde? – szólt közbe Holly, mire bátyja felhúzott szemöldökkel nézett a barátnőjére. – Annyira tudtam, hogy nem szereted a bátyámat! Annyira tudtam, hogy rajtam akarsz bosszút állni, miközben Josh-t csak kihasználod! Tudtam, hogy Niall-t szereted! El sem hiszem, hogy egy ilyen lotyó volt a legjobb barátnőm! – Holly, már kiabált, nagyon ideges volt, Sarah pedig csak állt és nézett rá.
- Mit gondoltál? Hogy majd a ronda bátyádat fogom szeretni? Különben is, nekem előbb tetszett Niall, de te szokás szerint elvettél tőlem mindent. – kiáltotta Sarah, Josh meg dühösen szaladt ki a szobából, az ajtót becsukva maga után.
- Egy szóval nem mondtad, hogy Niall lenne a kedvenced, vagy tetszene neked! Mindig is a bátyámról áradoztál. Nem vettem el tőled Niall-t, mert nem is volt a tiéd! Ő az enyém! Mindig is az enyém lesz, és még te sem, tudsz minket szétválasztani!
- Öhm, lányok, valaki kioldozna? – kérdeztem a szavak sokkhatása alatt, mire Holly dühösen idejött és kikötötte a csomót. A csuklóimat dörgölve, ültem fel, majd néztem a két vitatkozó lányt, akik közül az egyik a mindent jelenti számomra.
- Húzz ki ebből a házból! – mondta Holly nyugodtan, mire Sarah egy szomorú pillantást vetett rám, de nem mozdult, - Azt mondtam húzz ki ebből a házból most azonnal, és soha nem akarlak látni, de legfőképpen nem a tesóm és Niall közelében! - ordította, mire a lány, lassan elindult, és bevágta maga mögött a bejárati ajtót.
Holly rám nézett, semmit nm tudtam kiolvasnia tekintetéből.

- Holly… - szólaltam meg, de csak megrázta a fejét. Kiment az ajtón, át a szomszédba, a bátyjához, de csak egy nagy sikítást hallatszott, mire azonnal ki is ugrottam az ágyból, és rohantam át. Holly, zokogva ölelte testvérét, aki az ágyon feküdt, és semmire nem reagált. Ugye nem?