2. ÉVAD 11. RÉSZ Kellemetlen meglepetések

*Holly szemszöge*

Felkelni egy olyan ember mellett, mint Niall, felbecsülhetetlen. Megfordultam karjaiban, és ránéztem. Azt hittem még alszik, de meglepődve vettem észre, csodás, kék szemei már nyitva vannak, és engem néznek.
- Jó reggelt, Szépségem! – puszilt meg Niall, majd felült és, kimászott az ágyból. Csak egy alsónadrág volt rajta, így megcsodálhattam csodás felsőtestét, egészen addig, amíg el nem takarta egy bő fehér pólóval. Nagy nehezen én is kikászálódtam, megfogtam a kezét, és együtt mentünk le. Josh és Harry már ébren voltak, de mindkettőjükön látszott, nem rég ébredhettek, hiszen a szemük még elég kicsi volt, na meg nyúzottnak néztek ki. Niall leült, én meg odaszökdeltem bátyámhoz, egy nagy cuppanós puszit nyomtam arcára, majd ráugrottam Harry-re és megöleltem. Rövid idővel később Már teljes létszámmal ültünk az asztalnál, mikor megszólalt a csengő. Gyorsan felálltam Niall öléből, és rohantam, kinyitni az ajtót. Először azt hittem csak képzelődöm, hiszen mit keres Ő itt? Hiszen visszaköltözött a szüleihez.
- Szia Holly! – köszönt volt legjobb barátnőm, és az ajtóból arrébb lökve, rontott be a házba. Végre minden jó, erre megjelenik Ő, és valószínűleg mindent el fog rontani.

*Sarah szemszöge*

Holly arcát látva, majdnem elröhögtem magam. Nem gondolta volna, hogy visszajövök, sőt én sem, de muszáj voltam megbizonyosodni arról, hogy Holly boldog-e vagy sem. Ha igen, meg kell akadályoznom, hiszen miatta én sem vagyok az. Elvette tőlem Niall-t! Tudom úgy adtam be, én Josh-t szeretem, jártam is vele, de csak azért, hogy a Nolly párost szétszedhessem. Most itt az idő, hogy a szőke srác az enyém legyen! Meg fogom szerezni Őt!
- Sziasztok, srácok! – köszöntem, mire Josh-nak felcsillantak a szemei, és azonnal odarohant hozzám és megpörgetett. Neki komolyabb érzései vannak felém, amit én nem tudok viszonozni. Mikor szétmentünk napokig könyörgött jöjjek vissza, fontos vagyok neki és a többi.
Holly zavartan sétált vissza és ült le Niall ölébe, a szemeim pedig megnőttek. Mi a szart esz rajta Niall? Engem kéne ölelgetnie, velem kéne lennie, nem vele, aki már szakított vele kétszer.
- Mióta vagytok együtt megint? - kérdeztem kedvesen, de mind ketten csak lehajtották a fejüket.
- Öhm, tegnap este óta. – Óh akkor még nem túl régóta. Éljen! De szeretném hivatalossá tenni! – Holly Alexandra Devine, Kicsim! Elég furán alakult a kapcsolatunk. Egyszer távol vagyunk egymástól, majd megint közel. Én nagyon szeretlek, soha nem akarlak elveszíteni,és szeretném megkérdezni, hogy lennél- e a…

*Holly Devine*

Úristen! Nem kérheti meg a kezem. Még nagyon fiatalok vagyunk! Josh hirtelen felpattant, az asztalra csapott, és felállt.
- Nem! Mi a francot képzeltél Niall? Tizenkilenc éves könyörgöm! Nem kérheted meg kezét! - ordibált. Szöszim értetlenül nézett rá, és nyugodtan csak ennyit mondott.
- Én csak azt akartam megkérdezni tőle, hogy lenne-e a barátnőm! – mondta, majd felém fordult, és kérdőn nézett rám. Bólintottam, mire magához szorított és megcsókolt. Végre éreztem ajkait, az enyémeken. Mennyei érzés volt!
Josh csak elmosolyodott, és úgy látom lenyugodott. Szeretetteljesen nézett Sarah-ra, akire én csak utálattal tudtam. Csak kihasználja Őt, és szívből remélem, Josh nem fog neki még egy esélyt adni.

Niall-lel, a szobámba voltunk, és az ágyon feküdtünk. Olyan jó volt, végre vele lenni, nyugiban. Birizgálta a hajam, én pedig az övét, és csak csöndben néztük egymást.
- Ha majd egyszer úgy alakul, hozzám jössz majd feleségül?- kérdezte csöndesen, és eltűnődve. Csak mosolyogva ráztam a fejem, és adtam egy puszit a szájára. – Ez egy igen?
- Igen! De csak majd később! – elmosolyodott, majd szeretetteljesen megcsókolt, én meg viszonoztam.
- Holly! – kiabált Bátyus. - Gyere, beszélnünk kell!
Felálltam és megkerestem Josh-t. Bementem a szobájába, és mikor megláttam, hogy Sarah-t csókolja, ki is mentem. Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy nem jön rá, hogy az a lány csak kihasználja Őt!