2. évad 5. rész

- Holly, én nem gondolom, hogy ez egy jó ötlet! Az tény, hogy egy nagy seggfej, mert nem tud megvédeni, de nagyon szeret téged, és végre boldog valaki mellett, nem lenne jó most vele szakítani- mondta bátyám, de engem nem igazán tudott meggyőzni. Nem tudom, miért, és hogyan változott meg a véleményem, hogy szakítsak Niall-lel, de mikor a kapcsolatunk elején voltunk, sokkal jobban szerettem vele lenni, mint most. Ő mostanában más, mint volt, és bármennyire is akarom, most nem velem, hanem csak magával törődik. Tudom, ez nem szép tőlem, de szerintem egy lány elvárhatná a barátjától, hogy törődjön vele. És ott vannak a rajongók. Az összes utál engem, és ezt nem bírom. Egyre rosszabb üzeneteket kapok, és bár Niall látja őket, de tenni nem tud semmit. A rajongók ugyanúgy támadnak, addig amíg vele vagyok. Ezért is kell szakítanunk.
- Josh, figyelj… Én is tiszta szívemből szeretem őt, de most kell egy kis szünetnek lennie köztünk, míg ez rendeződik, mert most nem igazán tudom, mit akarok, vagyis de… Szakítani akarok vele, de nem merem megtenni. Tudom, hogy meg fogom bánni, de most úgy éreztem muszáj megtennem.
- Miért kell? Mi okból kell vele szakítanod? Tök jól megvoltatok, nem?- kezdett idegeskedni bátyám, ami számomra nagyon fura volt, hiszen sosem szerette, hogy mi együtt vagyunk.
- A rajongók miatt- csak ennyit mondtam, de ő hitetlenül nézett rám. – Idehívnád Niall-t? El kell neki ezt mondanom- bólintott, majd elhagyta a szobámat.

*Niall szemszöge*

- Niall, a húgom beszélni szeretne veled! – szólt Josh, mire félve mentem fel a lépcsőn. Mit akarhat Holly? Nem tudom, hogy féljek –e már előre, vagy legyek nyugodt.
- Szia, Kicsim! A bátyád azt mondta, beszélni szeretnél velem. Minden rendben? – kérdeztem aggódva, és egy puszit nyomtam arcára, amire nem úgy reagált, mint szokott, hanem könnyek kezdtek el hullani az arcán. – Hé, mi a baj?- fogtam meg a kezét, de pár másodperc múlva, már el is húzta kezeim közül az övét.
- Niall, … nekünk…szóval…ajj, olyan nehéz ez…- ideges volt. Nem szerettem, ha ideges volt, főként nem most. Nem tudom, mi járhatott a fejében, de az biztos, nekem nem fog tetszeni. – Szóval… szakítani szeretnék- nyögte ki, nekem meg a szívem megszűnt dobbanni.
- Miért?- csak ennyit tudtam kérdezni, de a torkom már teljesen kiszáradt. Ő csak lehajtotta a fejét, és nem mert a szemembe nézni. – Holly, miért? Mit tettem? - kérdeztem kétségbeesetten, mire ő végre felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Csak, nem vagyunk egy hullámhosszon. Neked ott vannak a rajongóid, nekem meg azok között az utálóim. Miattuk jöttünk el Párizsból, pedig én még maradtam volna. Egész életemben ez volt az egyik olyan város, ahová mindenféleképpen el akartam jutni, erre meg eljöttünk három nap után, és meg sem kérdezted, hogy szeretnék-e menni. Mindig a saját fejed után jársz, és sosem kéred ki a véleményem dolgokról. Niall, én nagyon szeretlek Téged, de ez így nem jó! – hazudtam, mivel nem ez volt az igazi ok.
- Holly, ezért akarsz velem szakítani? Kérlek ne! Nem tudok nélküled élni! – kezdtem kétségbeesni, és gyorsan magamhoz szorítottam. Nem akarom elveszíteni Őt.
- Niall, figyelj, egy kis szünetet mindenféleképpen kell tartanunk. Ez így nem jó, ez az egész kapcsolat.
- Szünetet? Miféle szünetet? Mennyi időre gondoltál? – kérdeztem.
- Nem tudom. Míg nem rendeződik ez az egész… Sajnálom Niall…- folytatta, de én csak felálltam, és dühösen mentem ki a szobájából.

*Holly szemszöge*

Nem gondoltam volna, hogy Niall ennyire ki fog akadni. Az arca, mikor kimondtam, hogy szünetet kell tartanunk, még midig a szemem előtt van, Nem tudom kiverni a fejemből, a zaklatott, és szomorú szemeit, amikben még megbánás is tükröződött.
Tudom, hogy csalódást okoztam neki, sőt, most szerintem ki nem állhat, de muszáj volt ezt a döntést meghoznom. Remélem, várni fog rám, addig, míg rendezem magamban az érzéseket, és nem fog más lányba szeretni.

*Niall szemszöge*

- Hé, mi van, haver? Idegesnek tűnsz! – beszélt hozzám, egyik legjobb barátom, mire én dühösen és egyben szomorúan néztem rá.
- Szakított velem. Egyszerűen nem értem. Tök jól megvoltunk, meg minden, erre hazajöttünk a „Szerelem Városából” és ennyi. Miért vagyok ilyen balszerencsés a lányoknál?- kérdeztem Harry-től, de úgy látom nem is figyelt rám, mert úgy el volt merülve valamiben. Legalább is az arcán ez látszott. – Hahó, Harry figyelsz?- kiabáltam rá, mire megrázta a fejét,és csak nézett rám.
- Bocs, csak azon gondolkodtam, hogy milyen lehet neked, és, hogy tudnék neked segíteni!- magyarázkodott, mire csak megpaskoltam a vállát.
- Kösz, de nem tudsz, ugyanis, idézem „nem vagyunk egy hullámhosszon”! Nem hiszem el, hogy nem érzi, hogy mennyire szeretem!- kiabáltam, és aztán vettem csak észre, hogy Ő már itt van, és furcsán néz rám. Gyorsan bement a konyhába, és szomorúan néztem utána. Direkt kínoz. Direkt a hülye rövid gatyáját veszi fel, amiben olyan jó a feneke, na meg persze, ott vannak a lábai. Komolyan mondom, megöl. Mikor kijött a konyhából rám nézett, és a mindig mosolygós szája, most lekonyult. A lépcsőn Josh sietett le, és mikor meglátott, az ujjával az emeletre mutatott, és fel is ment. ég egy pillantást vetettem Szépségemre, aki már a kanapén ülve tévézett, és mentem a haverom után.
- Niall, figyelj, ne haragudj a húgomra, csak totál ki van a rajongók miatt, és folyamatosan kapta a gyűlölködő üziket, és már nem bírta tovább. Ha picit összeszedi magát, akkor miden a régi lesz, újra együtt lesztek- mondta, mire értetlenül néztem rá.
- Mi? Holly azért szakított velem, mert nem ugyanaz az ízlésünk, és hogy csak magamra gondolok- mondtam, mire szinte kiröhögött az arcával.
- Te totál hülye vagy haver! – csak ennyit mondott, majd kiment. Most akkor mi van?