2. évad 2. rész/3

Először is Nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni a mi kis Hősünknek! A 13 akármennyire is szerencsétlen szám, benne rejlik az írek szerencséje. 

Remélem teszik nektek a rész! Szerintem , mivel hiába mondom, azt hogy pénteken jön rész és sosem jön akkor átrakom szombatra. Szóval, jövő hét szombaton jön a 3. rész. :) 

Puszi mindenkinek :) 

Timii1D

Niall, az este után, másnap elvitt Párizsba. Josh eléggé ellenezte, mivel a fiú már egyszer átvert, de beleegyezett, és megmondta haverjának, ha megbánt, ezen túl nem nézi el, tenni fog valamit.
Pár óra múlva már Párizsban voltunk, és a város, legszebb, és legjobb szállodájában szálltunk meg.
Niall bejelentkezett a portánál, majd odaadták a kulcsokat, és a legfelső emeletig mentünk lifttel, ahol már ott volt a lakosztályunk. Az egész szint a miénk volt, senki mád nem lakott itt.
- Nem kellett volna ennyi pénzt kidobnod. Tudod, hogy nekem jó lenne egy lepukkant hotel is - mondtam, mire kezei közé fogta arcomat, és adott egy puszit számra.
- Tudom, de mikor a fejemhez vágtad, hogy nem vittelek el randizni, de Kate-t igen, bűntudatom lett. Most, hogy újra az enyém vagy, mindent meg akarok neked, adni, mert te nem szólsz a dolgok miatt, csak ha veszekszel - mondta, mire átöleltem.
- Köszönöm!
- Érted mindent!- adott egy puszit fejem búbjára. – Elmegyünk a Szajnához? – kérdezte, mire csak bólintottam.

A Szajna folyópartján sétálva, még mindig nem hittel el, hogy itt vagyok a Szerelem városában, azzal az emberrel, aki jelenleg a mindent jelenti nekem.
- Úristen, ez Niall Horan! – kiáltotta valaki, majd sikoltások töltötték be a helyet.
- Basszus Holly, sajnálom! Elfussunk?
- Ne, ne! Köszöntsd nyugodtan a rajongóidat! Én, megvárlak ott! – mutattam egy padra.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdezte, mire bólintottam. Adott egy csókot, mindenki szeme láttára, majd elengedett, és a rajongókon nagy nehezen átmászva, sikerült elérnem a kiszemelt padot. Hallottam pár elégé durva beszólást, amik tartalmazták, hogy hagyjam békét Niall-t, én csak kihasználom, stb. Egy kicsit furán éreztem magam e szavak után, de még így is mosolyogva néztem Szerelmemet, ki szintén mosollyal az arcán, írta alá papírokat és csinált képeket. Hirtelen két lány ért elém, és szó nélkül pofon csaptak. Niall nem vette észre, nem is akartam, hogy ezt lássa.
- Szállj le Niall- ről !- mondta franciául az egyik. Még jó, hogy tanultam ezt a nyelvet.
- Nem is szerelmes beléd! Csak azért van veled, mert Josh a bátyád! – vágta nekem, majd elmentek. Lefagyva ültem tovább, de kezdtem rosszul lenni Szédültem, és folyt rólam a víz. . Még sosem volt velem ilyen. Lehet csak túl aggódom ezt az egészet, de sietve mentem oda Niall-hez.
- Kicsim, nem vagyok jól, hazamegyek, de te maradj itt nyugodtan –felém fordult, majd értetlen arckifejezéssel nézett rám. Homlokomra rakta kezét, majd elvette onnan.
- Hazakísérlek! – jelentette ki, mire megráztam a fejem. – Holly, nem engedlek haza betegen egyedül. – kezei közé fogta arcomat, és most csak rám figyelt. A két lány, akik az előbb megtaláltak is látták ezt, és csak mosolyogva nézték végig ezt a jelenetet.
- Niall, kérlek, csak maradj itt a fanokkal. Hazatalálok egyedül is. Majd beveszek valami gyógyszert, és lefekszem. – mondtam neki, de csak a fejét rázta.
- Holly…-
- Csak maradj itt! – mondtam már neki sírva, mire még jobban megijedt.
- Biztos? – kérdezte. Bólintottam, majd elengedtem Őt, és indultam vissza a szállodába.

Ahogy visszaértem, kerestem valamit fejfájás ellen, majd lefeküdtem. Aludni nem tudtam, csak gondolkodtam azon, amit a két lány mondott. Lehet igazuk van,és Niall csak azért van velem, mert a bátyám, mondta neki. De akkor miért volt mérges, mikor elmentünk? Nem tudtam, mi az igazság, de a fejem már szétrobbant. Próbáltam elaludni, hátha akkor jobb lesz, de nyílt az ajtó és kapkodó lépteket hallottam. Az ágy besüppedt mellettem, majd két kart éreztem magam körül. Közelebb húzott magához, majd belepuszilt a hajamba. Nem tudta, hogy nem alszom. Óvatosan felhúzta rám a takarót, majd elhelyezkedett. Gondolom Ő is aludni akart.
- Niall?- szólaltam meg bizonytalanul. Azonnal felkapta fejét, és ajkait homlokomra helyezte.
- Igen? Minden rendben? Jobban vagy? Tudod, hogy aggódtam miattad? Miért ne jöhettem haza veled? – kérdezte, én meg nem tudtam, elmondjam-e neki, de mivel nincsenek egymás előtt titkaink, ezért belekezdtem.
- Tudod, mikor ott volt az a sok rajongó, kettő odajött hozzám, megütöttek, majd azt mondták, csak azért vagy velem, mert Josh a tesóm. – elengedett. – Összezavarodtam, mivel nem tudtam, hogy igazuk van-e, de mindenesetre kicsit meginogtam, és ekkor kezdtem el rosszul lenni.
- Te most komolyan elgondolkodtál egy ilyen hülyeségen? Holly, komolyan mondom, ezt nem hiszem el! És mi az, hogy megütöttek? A rajongóink oké, hogy durvák, de ilyet nem tesznek, ez még viccnek is rossz! – kiabált, majd kiment az ajtón. Én csak sírtam. Sosem kiabált még velem. A fejem megint elkezdett fájni, de most hányingerem is volt. Gyorsan szaladtam a mosdóba, és kiadtam magamból mindent. Nem tudom, mi van velem. Nagyon ritkán vagyok beteg, de most szörnyen vagyok. Visszabújtam az ágyba, magamra húztam a jó meleg takarót, majd álomba zuhantam.

Hajnalban keltem fel, Niall még mindig nem jött vissza. Aggódtam, de a hányingerem megint visszatért. Még ott voltam a WC fölött, mikor Niall nyitott be a fürdőbe. Ahogy meglátott térdepelni, a szemei kitágultak és odafutott hozzám. – Minden rendben? – kérdezte lágyan. Már nem láttam rajta dühöt, csupán bűntudatot. Válaszul csak bólintottam egyet, majd felálltam és fogat mostam.
- Figyelj, Holly, én nagyon…- kezdte volna el, de közbeszóltam.
- Tudom, én sajnálom, hogy el kellett gondolkodnom rajta. Olyan hülye voltam.
- Semmi gond! Szeretlek! – mondta, és megcsókolt.
- Én is téged!