2- évad 2. rész/2

Sziasztok! Itt is van a következő rész, ami szintén nem hosszú, de jövő héten jön a 2. rész 3. fele, ami lezárja Holly szülinapját. Remélem azért tetszik nektek!  :)




*Holly Devine*

Ahogy hazaértünk, izgatottan vártam a meglepimet. Josh nagyon kitett magáért, miután annyira megijedt, hogy sosem bocsájtok meg neki. Az ágyamon ülve néztem a nyitott szekrényemet, és próbáltam kitalálni, mit vehetnék fel, mivel az már biztos, valahová elmegyünk. Mindenféle ruhám volt. Volt temetési, báli és koktél is, de mindig azt mondom, hogy sosincs megfelelő ruhám semmihez. Hiába kapok a srácok barátnőitől egy csomó ruhadarabot, sosem tudom, mit vegyek fel. Nyílik az ajtóm, és legjobb barátom menyasszonya lép be a szobába egy nagy mosollyal arcán. Kezében egy piros ruhával, ami nem kell mondanom gyönyörű volt.
- Helló, Kicsi lány! – köszönt és megölelt. – Ez az ajándék tőlem és Zayn-től van. Ő és a fiúk most a meglepidre készülnek, és átküldtek hozzád, hogy segítsek kicsínosítani. – mondta nagy izgatottsággal. – Tessék, ezt vedd fel, aztán gyere ki, és kisminkellek, és csinálok neked valamilyen frizurát. – tolt be a fürdőbe, majd becsukta mögöttem az ajtót. Lefürödtem, majd felvettem azt a csodát, amit Perriék-től kaptam. A ruhát, mintha rám öntötték volna. A mellénél, és a derekánál is tökéletesen passzolt. Tökéletes volt!
- Nagyon szépen köszönöm! – öleltem meg szorosan, majd leültetett a tükröm elé, és neki állt a hajamat megcsinálni, és végül kisminkelt.

A helyszínre érve, egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi lehet az a bizonyos meglepetés még. Kiszálltunk az értünk küldött kocsiból, és bementünk egy régi épületbe. Perrie előresietett, magamra hagyva engem, majd pár perc múlva nagy levegőt véve mentem be, majd hirtelen egy hangos kiabálással köszöntöttek. Meghatódva néztem rá a társaságra. Itt volt, Josh, a srácok, a srácok zenekara, a Little Mix, Sophia, Eleanor és Steve. Voltak, akiket csak párszor láttam, és voltak olyanok is , akiken nagyon meglepődtem, mint anya, apa, és Sarah.
- Zayn! – ugrottam az énekes nyakába. – Nagyon szépen köszönöm! Ez a ruha egyszerűen csodálatos. – elmosolyodott, majd egy puszit adott arcomra, és átpasszolt bátyámnak.
- Nagyon szép vagy, Húgi! – puszilt meg, majd felment az előttünk lévő színpadra, - amit csak most vettem észre-, és beleszólt: - Fogadjátok sok szeretettel azt a bandát, minek tagjai, a legjobb haverjaink. Köszöntsétek a 5 Second of Summer-t! –ordította, én meg tátott szájjal néztem. Elkezdődött a Don’t Stop és mindenki tombolt egy ember kivételével. Odamentem hozzá.
- Hé, mi a baj Niall! Gyere táncoljunk! Kapcsolódj egy kicsit ki a kedvemért! – néztem rá, de csak megrázta a fejét, és a fejét vállamnak döntötte, majd nagyot sóhajtott. - Mi a gond? – kérdeztem rá újra, mire rám nézett, és csak ennyit mondott: - Holly, én annyira sajnálom! – és megcsókolt. – Én nem akartalak elhagyni. Életem legrosszabb döntése volt. Meg tudnál nekem bocsájtani? – kérdezte keservesen, mire mosolyogva bólintottam egyet. Nem érdekel mit csinált, csak az, hogy újra az enyém.