- Sziasztok! – köszöntem hangosan, mikor megérkeztem
anyumékhoz. Természetesen nem tudtak elém jönni, pedig most semmi dolguk sincs.
Édesanyám, hangom hallatán, le is futott a lépcsőn, és megölelt.
- Szia, Kicsim, apád még alszik. –mondta, mire bólintottam.
Rávall. Tökéletesen. – Kérsz valamit inni, vagy enni? – kérdezte anyám
gondoskodóan, de én csak megráztam a fejemet.
- Most csak, meg szeretném nézni a szobámat- mondtam és
felmentem a lépcsőn. Az egyik ajtón az én nevem állt, és bementem. A szobám
halványlila volt, telis tele poszterekkel, amiken a kedvenceim álltak. Az ágyam
egy hatalmas franciaágy volt, lila takaróval és párnával. a szobám egyik
sarkában egy hatalmas szekrény állt. A szobához még egy fürdőszoba is
tartozott. Hát, mit mondjak! Anyuék kitettek magukért!
*Zayn
szemszöge*
Még mindig nem értek egyet Holly döntésével. Nem kellett
volna elmennie. Niall lelkileg összetört. Josh csak saját magát hibáztatja.
Ebben tökéletesen igaza, van, hisz’ ő volt a hibás.
A gépet bekapcsolva, már is csipogás hallatszott. Holly
indított videó hívást Skype-on. Azonnal elfogadtam.
- Szia, Kicsi lány! Mi újság veled a messzi Itáliában? –
kérdeztem mosolyogva.
- Szia, Zayn! Semmi különös. Nagyon hiányoztok!- mondta,
mire valaki benyitott a szobámba. Niall volt. Szerinte beszélgetni akart velem.
Most én vagyok az a típus, akinek mindenki elmondhatja problémáit. Tényleg
nagyon ki volt. Ránézett a gépre, és szemei azonnal kitágultak. Hitetlenül, és
meglepődve nézett fel rám, majd elhagyta a szobát.
- Holly, ugye tudod, hogy nagyon rosszat teszel Neki? - kérdeztem,
mire ő csak lesütötte a szemét. Lentől ajtócsapódást hallottam, meg egy mérges
ordibálást, és már el is ment.
- Igen, tudom. De Josh miatt muszáj volt. Amúgy is elmentem
volna egyszer. Nem lakhatok, mindig nálatok. Sarah hogy van?
- Jól, most épp szünet van a suliban, szóval, most itt van
egésznap.
- Szünet? Akkor szünet után visszamegyek, és nem kell új suliba
mennem megint. Mikor lesz vége? –kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Két hét múlva. –válaszoltam. Mivel megcsörrent a telefonom,
és a Perrie nevet mutatta, gyorsan elköszöntem Holly-tól, és fel is vettem a mobilt.
*Niall
szemszöge*
Épp a szívem tört darabkáit akartam visszaszerezni, úgy, miközben
Zayn-nel beszélek Holly-ról, de ahogy bementem a szobájába, inkább ki is mentem.
A barátnőm a legjobb haverommal beszélt és nem velem, ami nem is lenne nagy
gond, csak, hogy Holly miért nem engem keresett. Dühösen mentem ki a házból és
indultam el a kocsimmal. Biztos, hogy hazament. Meg kell Őt keresnem! Nem
veszíthetem el, ilyen hamar! Remélem, Josh már bánja, amit tett.
A repülőtéren, a jegyárusnál várva, természetesen sokan
felismertek. Mosolyogva csináltam velük képet, és osztogatta aláírásokat, majd
végre a pénztárhoz értem.
- Jó napot! A legközelebbi olaszországi járatra szeretnék
jegyet venni első osztályra! –mondtam, mire a nő elkezdett pötyögni.
- Fél óra múlva indul egy, de arra már nincs jegy- mondta, mire
elszomorodtam. - De, másodosztályra van. Kéri?- kérdezte türelmetlenül, mire
bólintottam. Csak nem lehet, annyi ember rajta, akik ráadásul fanok. Vagy de?
Pár óra múlva végre leszálltunk. Tévedtem azzal
kapcsolatban, hogy biztos kevesen lesznek. Nagy szerencsémre egy iskola utazott
pont Olaszországba,akik között rengeteg Directioner volt. Szeretem a
rajongóinkat, de maikor már aludni sem hagynak, akkor már egy picit eleged van
a sztárságból. Most is ez volt!
Mikor leszálltam a gépről, azonnal egy taxit kerestem. Mivel,
nem hoztam magammal cuccot, így hamarabb leléphettem a reptérről. Azonnal
találtam egy taxit, és bemondtam a címet. Remélem, jó címre emlékszem. 10 perc
múlva már egy nagy házat láttam. A taxi kirakott, kifizettem az utat és kiszálltam.
Becsöngettem a házba és csak reménykedtem benne, hogy az én gyönyörű Hercegnőm
nyit ajtót. Lépteket hallottam belülről, és az ajtó kinyílt…
*Holly
szemszöge*
Miután Zayn-nel befejeztük a beszélgetést, elgondolkoztam.
Mintha, tényleg mondtak volna valamit, hogy szünet lesz. Most, legalább ha valaki
kérdezi, azt fogom mondani, hiányzott a családom. Anyumék szokás szerint
dolgoznak.
Hirtelen egy hangra lettem figyelmes. Mintha a csengőnket
hallottam volna. Lementem a lépcsőn,és kíváncsian nyitottam ajtót. A bejárat
előtt az én Szőke Hercegem állt. Azonnal a karjaiba vetettem magam, és nem is
érdekelt más, csak az, hogy Ő itt van. Most. Velem.
Köszönöm :)
VálaszTörlés