14. rész Az új suli

Sziasztok! Végre! Sikerült előbb is hoznom részt, ami sokkal hosszabb lett a többinél. Viszont...

Most nagyon fogtok utálni . mielőtt még azt hinnétek nem kaptok pénteken részt, azt felejtsétek el,mert igen is lesz! Azt, hogy miért fogtok utáni, a részben észre fogjátok venni. ( Én ha nem az írója lennék, hanem az olvasója, mérges lennék az íróra) Remélem nem fogtok megutálni. Ha meg nem veszitek észre, akkor az jó nekem :) 

Na , de nem is húzom tovább  a szót. Remélem tetszik!  

Jó olvasást! 

Másnap reggel, arra keltem, hogy az ajtóm kicsapódik, és hat ember ugrik rám egyszerre.

- Áuuu! –kiáltottam fel, mire csak Niall és Josh volt hajlandó leszállni rólam. – Nem akarok még egyszer így ébredni. És most mindenki kimehet, hagy aludjak tovább! Köszönöm! –mondtam, de senki ne mozdult. Liam felemelte az órámat és felém mutatta.8:32! Azonnal kipattantam az ágyból, nem érdekelve, hogy csak egy bugyi van rajtam, majd beszaladtam a fürdőbe. Igen, azt nem említettem meg, hogy mivel itt lakunk, ezért másik suliba járunk, és már az első napon késésben vagyok. Gyorsan letusoltam, majd öltöztem volna fel, de észrevettem, hogy kint hagytam a ruháimat. Becsavartam magam a törülközőbe és mentem ki. Csodálkozva vettem észre, hogy még mindig ott volt mindenki a szobámban. Zavartan mentem a szekrényemhez és halásztam ki valami ruhát. Pechemre, pont a legalsó tetszett, és két kezemmel kihúztam a ruhát, de a törölköző leesett rólam. Pólómat eldobva raktam magamra újra a textilanyagot, majd fehér neműket is találva rohantam vissza a fürdőbe.

- Köszönöm, a segítséget! – ordítottam ki dühösen, majd felöltöztem. Josh közben bejött hozzám, majd idegesen beszélt hozzám. Megértem, hogy nem örült az előbbi szituációnak. Szerencsére, csak a hátsó felemet látták.

Kimentem a fürdőből, felkaptam az iskolatáskám, majd futottam ki az ajtón, ahol már vártak rám a fiúk. Késésben vagyunk. Miattam. Mit fognak szólni a tanárok? A srácok még mindig zavartan néztek rám. Mivel már kezdett idegesíteni, megszólaltam:

- Jajj, ne csináljátok már! Láttátok a fenekem! Nagy cucc!- mondtam és már alig vártam, hogy megérkezzünk.

Pár perc múlva már a suli előtt voltunk. Megálltunk egy parkolóban, és kiszálltunk. A fiúknak gyorsan adtam puszit, még a kocsiban és indultunk be az épületbe. Hatalmas volt. Mindenhol termek, szekrények, és emberek. Egy tájékoztatót tartva a kezemben, amiben egy térkép is volt, próbáltam eligazodni, merre is kell menni, de valakinek nekiütköztem és persze elestem.

- Jajj, bocsi jól vagy? –kérdezte a srác meglepődve.

- Persze! – mondta és elfogadtam felém nyújtott kezét. Felhúzott, majd rám mosolygott.

- Újak vagytok? Csak mert nem láttalak még erre titeket. – kérdezte.

- Igen! És esetleg meg tudnád mutatni az igazgatói irodát? – kérdeztem tőle, mire bólintott, majd megfordult és követtük Őt.

Miután az igazgató elmondott mindent, bementünk a 69-es terembe, ami az osztálytermünk. Igen, elég vicces! Bekopogtunk, majd egy” szabad” után, benyitottunk. Mindenki felnézett, a tanár, aki egyben az osztályfőnökünk, bemutatott minket, majd elfoglaltuk helyünket. A fiú, aki nekem jött, Ő is itt volt, Ezek szerint osztálytársak leszünk.

Az óra jól telt. Az osztályfőnök szimpatikus. Az órán volt csoportmunka. Akikkel együtt dolgoztam, nagyon jó fejek voltak. A fiú, aki nekem jött Ő is velünk volt. Megtudtam a nevét is. Roger. Állítólag Ő a suli egyik legnagyobb szívtiprója.

Szünetben Felhívtam Josh-t, de nem vette fel, ezért csak egy SMS-t írtam neki.

A következő óra énekóra volt. Átmentünk a 17-es terembe, ami tele volt hangszerekkel. Azt hiszem a kedvenc tantárgyam lesz, pedig még el sem kezdődött. Én a gitárokkal voltam elfoglalva. Egy fiatal, körülbelül 25 éves tanár belépett a terembe. Remélem vele nem zenetörténet lesz.

- Sziasztok! Mindenki üljön le a helyére! Még az a lány is, akit soha életembe nem láttam! –mondta, mire elkerekedett szemekkel leültem. Persze, mindenki kinevetett. – Ma a reneszánsz korról fogunk beszélgetni-jelentette be a tanár, mire mindenki fújolt egyet.- Tudjátok, hogy csak vicceltem. Énekelni fogunk. A szöveg ki lesz vetítve, a szövegek ki lesznek osztva, ki mit énekel. Az első dal egy One Direction dal. –mondta, mire a lányok felsikoltottak, a fiúk pedig csak semleges arccal néztek. A tanár elindult és megállt előttem, majd tartotta a kis cetliket. Húztam belőlük, és én fogom énekelni Zayn részét. A dal a You&I és a HALF A HEART volt. Az elsőt már sokszor játszottam, és énekeltem és ebben dicsért meg Niall. Azt mondanom sem kell, mindenki hamis volt. A tanár egy szót sem szólva haladt tovább a következő dalra, amit már mindenki együtt énekelt. Mikor az óra véget ért, mehettünk haza. Remélem, a fiúk már itt vannak értünk. Kimentünk az ajtón és kerestük a nagy fekete kocsit. Mikor megtaláltam, indultam volna el Sarah-val, de egy kéz visszarántott. Roger volt.

- Mit akarsz? Mennem kéne! –mondtam neki egy kicsit bunkón.

- Cuki ez a ruhád! Jól áll! – mondta és felhajtotta azt, mire én azonnal visszarántottam. Te és én ma este 7-kor a Sturbacks-ban. Ne merj nemet mondani! –mondta, majd a farzsebembe csúsztatott valamit, majd megmarkolta a fenekemet. Ekkor hallottam meg egy sikítást:

- Úristen! Josh Devine itt van! Josh légyszi adj egy aláírást! – én csak álltam és bosszankodtam. Most miért kellett kiszállnia? Gyorsan odamentem neki segíteni. Mindenkit elküldtem, de senki sem mozdult. Mivel nem akartam ott beszállni, ezért elgyalogoltam egy darabig, majd helyzetjelenést adtam telefonon az egyik fiúnak, hogy hol vagyok, és hogy szedjenek fel!

Húsz perc múlva már otthon voltunk. Az úton szó volt arról, mit akart ez a fiú, és, hogy természetesen ki Ő. Mikor elmondtam, Josh nagyon mérges lett.

- Holly, hogy tudod, te mindig ezeket összeszedni? Annyira van érzéked hozzá! Ezek után meg, mindig én jövök ki rosszul, ha megbánt és megverem- mondta, majd dühösen trappolva felment. Sarah egy hozzám intézett dühös pillantás után felment hozzá. Gondolom, lenyugtatja, de már megint én vagyok a rossz. Niall odajött hozzám és átölelt, én meg elkezdtem sírni. Az ír fiú maga után húzott, majd beleültetett ölébe.

- Niall, este elkísérnél? Nem merek egyedül menni- kértem őt.

- Persze, drágám! Ha valamit csinál veled, én, megvédelek. Rendben? –bólintottam, és átöleltem.

Hét óra van. A Starbucks-ban vagyok, de még Roger nincs itt. Niall is itt van és engem figyel. Álruhában van, nehogy felismerjék. Olyan aranyos! Hogy le tudjam rázni a srácot, megbeszéltük, hogy azt mondom, van barátom. Talán leszáll rólam.

Megérkezett. Az ajtóban megállt, majd körbenézett és tekintete megállt rajtam. Elvigyorodott és odajött hozzám.

- Szia, Szépségem! –köszönt, mire majdnem elhánytam magam. Egyrészt a köszönéstől, másrészt, mert bűzlött a cigarettától. Már vagy 10 perc eltelt,  és ő még mindig beszél. Arról, hogy Ő milyen és stb. Mikor már befejeztük a sütizést, felállt, magához húzott, majd arcát tolta közelebb hozzám. Én eltaszítottam magamtól.

- Te mi a francot képzelsz? –kérdezte.

- Nekem v-v-van b-barátom- mondtam félve. Féltem, hogy megver. Amikor kimondtam elengedett és ellökött magától. Dühös volt. Niall azonnal felállt, majd felsegített és miután megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, nekiment Roger-nek.

- Te vagy a barátja?- kérdezte a seggfej.

- Igen, és ha még egyszer egy újjal is hozzámersz érni, esküszöm én…

- Mit fogsz csinálni? Egyáltalán nem félek tőled!  Kis nyomoronc. Úgy nézel ki! – vágott szavába Roger. Niall ellökte, majd értem szaladt, felkapott a vállára, és elhagyta a kávézót. Éreztem rajta, hogy nagyon dühös. Nemsokára lerakott, majd szembefordított magával. Arcomat két kezével megfogta, és csak ennyit kérdezett…

*Josh szemszöge*

- Josh, ne legyél ilyen! – szólalt meg a barátnőm. – Kicsim!

- Igen?

- Ajj, úgy utálom, mikor Holly miatt ilyen vagy. –mondta, majd hozzám bújt. Szorosan magamhoz öleltem. Annyira szeretem Őt. Jelenleg Ő a mindenem. Ő mindig felvidít. Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba. Mikor abbahagytuk,még mindig nem engedtem el.

Egy ideig csak gondolkoztam. Holly-n. Vajon, hogy telt a szarházival töltött kávézása? Remélem volt vele valaki, aki megvédi.  Hogy tudja mindig vonzani a hülyéket? Mindig megtalálja őket.

*Sarah szemszöge*

Holly az utóbbi időben nagyon idegesítő lett. Azt hiszi, hogy minden róla szól. Úgy érzem, most már nem vagyunk olyan jóban, mint eddig voltunk. Az igaz, hogy neki köszönhetem, hogy ismerem Josh-t és így a pasim lehet, és ezt valahogy meg is fogom neki hálálni. Újabban sokat képzel magáról. Azt hiszi, Niall majd valamikor is a barátja lesz. Ez lehetetlen. Niall-nek más típusú lányok jönnek be. Nem olyan mint Hol. Elmélkedésemből, a melletem ülő fiú sóhaja szakított ki.

- Mi a gond? –kérdeztem.

- Csak Húgin gondolkoztam. Annyira más mostanában. És te Szépségem, min gondolkoztál?

- Én is Holly-n. Újabban alig lehet vele normálisan beszélni.

- Te mit gondolsz arról a Roger gyerekről? –kérdezte tőlem Josh.

- Nem tudom. Helyes. –mondtam, mire a mellettem lévő fiú, erősebben fogott magához, és idegesen vette a levegőt. – Nekem szimpatikus. Szerintem Holly dramatizálja túl, és lehet bent mondott neki valamit, ami nem tetszett a fiúnak – feleltem.

- Hogy érted azt, hogy helyes? Helyesebb nálam? –kérdezte.

- Mi? Dehogy! –vágtam rá! Pár perc néma csend következett. – Szeretlek Josh! –mondtam, mire csillogó szemekkel nézett rám. Most mondtam ki először. Ő csak szorosan magához ölelt.