13. rész

*Holly szemszöge*

Mióta Niall-lel beszéltem, eltelt 2 nap. Azóta a bőröndömbe minden nap rakok pár ruhát. Én már eldöntöttem. Elköltözök. Sarah nem szól hozzám. Sőt nagyon mérges rám, mivel Josh felhívta, hogy miért viselkedik így. Persze Ő hazudott neki. Kitalált valami hülye dumát, amivel magát védi és engem terel bajba. Josh persze neki hisz, így nem szól hozzám. Ez van! Szeretem Sarah-t, ő a legjobb barátnőm, de az új énje nem tetszik. Mióta Josh-sal van, nagyképű lett, és mindent elhisz magáról. Bármit mondok neki, nem fogadja meg. Ezért döntöttem el, hogy elmegyek, még ha senki sem örül neki. Az igaz, hogy Niall-től így is messze vagyok, pedig itt élek Angliában, de ott még messzebb lennék tőle.

Csöngettek. Sarah elment a szüleivel, most csak én vagyok itt. Félve, de egyben kíváncsian megyek le a lépcsőn. Kinyitom az ajtót, és egy postással találom szemben magam.

- Jó napot! – köszönök illedelmesen.

- Jó napot! Itt vannak a leveleik. Viszont látásra.

- Köszönöm, viszlát! - köszöntem el, és már mentem is be. Nem nyújthattam szép látványt a postás előtt, elnyűtt pólóban, kócos, felkontyolt hajjal, és egy rövid gatyában. De mindegy is! Végül is „itthon”vagyok. Megnéztem a leveleket. Számla, levél Margareth-nek, számla, számla és levél nekem. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki már fent a szobámban és felismerve a kusza sorokat elmosolyodtam. A bátyám írt:

Holly!

Nagyon sajnálom, hogy csak levélben tudom leírni, de ennek örülni fogsz! A fiúkkal megbeszéltük, hogy Anyuék helyett, költözhetnél hozzánk. A fiúk beleegyeztek, és nagyon örülnének neki. Arra gondoltunk, Sarah-val eljöhetnétek ide és itt laknátok. Ha megkaptad hívj fel, és mondd el mi a válaszod!

Remélem, jössz! Jó lenne, együtt lenni. Tudod, bepótolni, az elmaradt napokat/éveket. Jó lenne, ha töltenék együtt pár tesós napot, csak mi ketten. J

Puszi: Josh <3 <3

Ui: Hívj fel!

Olvastam a sorokat és elkezdem sírni. Olyan édes tőlük. Az, hogy elmegyek-e hozzájuk, attól függ, hogy Sarah is jön-e. Ha Ő megy, megyek én is. Ha ő nem, én sem, kivel szemétség lenne tőlem.

Hangokat hallok lentről. Azt hiszem megjöttek. Sikítva rohanok ki a szobámból és hirtelen megállok barátnőm előtt. Ő csak furán néz rám, majd kezébe nyomom a papírt. Elolvassa és Ő is szintén sikítva rohan szüleihez, és kapkodva magyaráz nekik. Ők szépen mosolyogva végighallgatják, majd pár perc gondolkodás után rábólintanak. Persze, azért még hozzámondták, hogy telefonon beszéljenek, meg még mindenféle oktatói, gondoskodói, és figyelmeztetői mondatokat mondtak. Én felmentem a szobámba és tárcsáztam a bátyámat.

Már vagy kilencet csörgött, de még mindig nem vette fel. Remélem, nem azt csinálja, mint régebben Harry, hogy szereti a csengőhangját és ezért nem veszi fel. Pár perc múlva visszahívott és azonnal felvettem.

- Szia, bátyus!

- Szia! Na, mit mondasz?- kérdezte türelmetlenül. Gondoltam egy kicsit megviccelem, ezért elkezdtem szomorúan és egy kicsit mérgesen beszélni:

- Mivel, Sarah is jön, ezért…

- Holly, ne csináld már! Ne legyél már kisgyerek! – vágott közbe, mire elmosolyodtam.

- Mivel Sarah is jön, ezért én is megyek. Ne ijedj már meg ennyire! Szerinted vissza tudtam volna utasítani? Legközelebb hallgass végig, mielőtt elkezdesz kombinálni-mondtam és elkezdtem mosolyogni. Ő megnyugodva sóhajtott egyet, majd elmondta, hogy holnap már küldik értünk a gépet, ami természetesen az magángépjük. Miután leraktuk, átmentem barátnőmhöz és elmondtam neki mindent. Azonnal el is kezdett pakolni. A véleményemet is kikérte pár ruhánál. Szívesen segítettem neki. Végre visszatért. Miután végzett, átmentünk hozzám és én is elkezdtem pakolni. Ő is segített nekem.

Reggel fél hétkor, mikor még simán lehetne aludni, izgatottan keltem fel. Nagyon vártam, már, hogy találkozhassak újra a fiúkkal. Gyorsan a fürdőbe mentem és letusoltam. A hajamat megmosta, majd megszárítottam és kiegyenesítettem, bár így is egyenes hajam van. Ezután kimentem és felöltöztem. Feltettem egy kis sminket és már készen is álltam. átmentem barátnőmhöz, aki nem tudta eldönteni, mit vegyen fel. Kiválasztottam neki egy szép, de mégis kényelmes ruhát, és lecipeltük a bőröndünket. Elköszöntünk a szülőktől, majd Sarah bátyja, George kivitt minket a reptérre. Ott nem kellett sokat várnunk és már be is ülhettünk a gépbe. Pár perc múlva már a felhők között lebegtünk.

Végre megérkeztünk! A fiúk, sajnos nem tudnak kijönni értünk, így Pault kérték meg erre a feladatra. Először furcsállottam, hogy egy biztonsági őr kísér minket haza, de beletörődtem vicces volt. Imádom Pault. Olyan mintha a pótapukám lenne. Nem régen ismertük meg egymást, de nagyon jóban lettünk. A nagy One Direction házhoz érve, amin a „WELCOME” felírat díszelgett elnevettem magam. Paul leállt a kocsival, kiszedte a cuccunkat, majd elköszönt, mondván neki dolga van. Becsöngettünk a házba, majd hirtelen kicsapódott, és 12 szemár nézett ránk. Én azonnal Josh-hoz szaladtam és megöleltem. Nagyon hiányzott már, pedig nem is láttam rég. Ezután sorra mindenkit megöleltem, és a legvégén a fotelben ülő, Niall ölébe ugrottam, aki magához húzott és megpuszilt. A bátyám és barátnője még mindig egymást köszöntve álltak az ajtóban. Én Niall öléből kiszállva, felkaptam a bőröndömet és próbáltam felcipelni a lépcsőn, de ne ment. Az Ír manó felpattant és segített. Leraktuk az itteni szobámba és elkezdtem kipakolni. Már alig várom a következő napokat, Niall, Josh és a többiek között.