12. rész

Sziasztok! ITT A KÖVETKEZŐ RÉSZ!Bocsánat, hogy mostanában unalmasak a részek.  A következő ígérem érdekesebb lesz. 

Ui: Ma MDC közönségtalálkozón voltam. Nagyon jó volt és elénekelték a saját dalukat, sőt egy olyat is, amit még senki sem hallott. :) 

*Niall szemszöge*

Holly… A gondolataim mindig körülötte forognak. A szeme, a gyönyörű szőke haja, az ajkai… Ezek egyszerűen csodálatosak.

Nagyon hiányzik. Nagy nehezen sikerült megszereznem a számát. Annyit megtudtam róla, hogy elég rossz neki otthon. Elhatároztam, hogy felhívom. Kicsörög.  Már vagy hetet csörgött, de még semmi. Már raktam volna le, mikor egy álmos hang beleszólt:

- Halló! Itt Holly Devine!

- Szia, Holly! Itt Niall! –szóltam bele.

- Szia Niall! – szólt bele, már egy picit frissebben.

- Felébresztettelek? –kérdeztem.

- Ööö, hajnali kettő van nálunk. –mondta, mire szemeim elkerekedtek. Basszus az időeltolódás!

- Jajj, sajnálom, akkor majd reggel visszahívlak.

- Mi? Niall, nem kell én… - fejezte volna be, de leraktam. Hadd aludjon!

*Holly szemszöge*

Reggel valami nem hagyott nyugodni. Niall felhívott hajnali kettőkor, aztán meg lerakta. Ezt nagyon nem értem. Én nagyon is szerettem volna beszélni vele, de Ő véget vetett beszélgetésünknek. Már alig várom, hogy visszahívjon. El szeretném Neki mesélni, hogy ki szeretnék anyuékhoz költözni.

Reggeli közben Sarah szája be nem állt. Az egész hetünket elmesélte. Azt is, hogy Niall milyen bunkó (volt) velem, a koncertet, és mindent. Én csak csöndben ültem és hallgattam.

- Holly, minden rendben? – kérdezte Margareth, Sarah anyukája.

- Persze! Anyu beszélt veletek? –kérdeztem.

- Nem. Miért? –kérdezte, Peter és Margareth.

- Csak, mert lehet, kiköltözöm hozzájuk, Olaszországba. - mondtam, mire Sarah kivételével mindenki felém fordult.

- Mi? Miért?- szólalt meg Sarah bátyja, aki már nem lakik itt, de most meglátogatta családját. Megmondom őszintén nem ronda fiú. Sőt, egészen helyes.

- Mert… Szóval… Hiányoznak anyuék- füllentettem egy kicsit. Ezután senki nem szólt semmit. A reggeli után felmentem és vártam a hívást. Semmi. Anyuéknak megüzentem, hogy valószínűleg kimegyek hozzájuk. Nem repestek tőle, de azért boldogok is voltak. A mobilom elkezdett rezegni. Azonnal utánakaptam. Josh volt. Felvettem.

- Holly, miért akarsz te Olaszországba költözni anyuékhoz?- kérdezte köszönés nélkül.

- Neked is, szia, Josh! –szóltam bele.

- Na, szóval?

- Csak, mert amióta hazaértünk nem jó itt.  Sarah megváltozott. Nem mond el nekem semmit. Mióta hazajöttünk, hozzám sem szól. Egyfolytában megbánt, és észre sem veszi. Te meg lerázol! Már csak anyuék maradtak nekem. – vettem egy kis levegőt és folytattam -

Mindenki megutált, kerül Anyu meg nem. Beszéltem vele és tökre más volt. Nem olyan, mint eddig.

- Oké. De, biztos ezt akarod?

- Igen!

- Hát, jó! –mondta és lerakta. Ezután a másik szobából szólalt meg egy telefon.  Biztos a bátyám felhívta a barátnőjét.

Fél óra múlva, újra megcsörren t a telefonom. Niall volt. Végre!

- Holly, hogy érted azt, hogy elköltözöl? – szólt bele.

- Niall, ha te is le akarsz róla beszélni, akkor le is rakhatjuk. Nem tudtok róla beszélni. Már döntöttem.

- Holly, nyugi!

- Nem, nem nyugszom le! Azt hittem, hogy valami másért hívsz! Már annyira vártam a hívásod, vagy csak, hogy beszéljünk, erre felhívsz, és ezzel kezded -mondtam neki és leraktam.  

* Josh szemszöge*

Húgom után, azonnal felhívtam Sarah-t. Meg kell erről Őt is kérdeznem, hogy mennyire igaz. Ha húgomnak igaza van, mérges leszek a barátnőmre. Nem akarom, hogy Holly elmenjen. Akkor inkább költözzön hozzánk. Még mindig jobb, minthogy anyuékhoz.

A srácok biztos beleegyeznének, csak talán Niall nem.

Épp a szobája előtt álltam, mikor meghallottam, hogy húgom nevét ejti ki. Miért beszél Niall vele? Sőt mit akar tőle?