11. rész Egyedül

- Sarah, nincs valami mesélni valód? – kérdeztem legjobb barátnőmet, mivel mióta felszálltunk, nem mesélt semmi, csak szomorkodott. Nem válaszolt. – Sarah! –szóltam neki újra, mire felém nézett.

- Mi? Ja, de! Szóval… igen összejöttünk, vagyis még nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője, de már olyan –mondta, immáron, már mosolyogva.

- Bővebben? Hogy történt? Mikor? Én miért nem tudtam róla? – tettem fel neki sorra a kérdéseket. Se a bátyám, se a legjobb barátnőm nem mondott semmit, azért ez egy kicsit rossz.

- Holly, te sem vagy kivétel az alól, hogy nem mondjuk el senkinek. Bocsi, de neked sem lehet! - mondta, mire csodálkozva néztem rá. Oké! Akkor már nem kérdezek semmit.

- Oké! Képzeld, tetszem Niall-nek! – újságoltam, mire felnézett, és hitetlenül megrázta a fejét.

- Holly, álmodozz csak, de nem fog összejönni! –válaszolta. Mi?

Ez után a kijelentése után, inkább csöndben maradtam. Nem tudom, mi baja lehet, most kapta meg Josh-t. Egyik percben még boldog, majd már bunkó.

Két óra múlva már a reptéren vártuk, hogy a csomagjaink megjelenjenek. Pár perc múlva meg is lettek. Felkaptuk őket, és Sarah hívott egy taxit. Beültünk a járműbe, bemondtuk a címet, majd a ház felé indultunk. 

Amikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, kifizettük a fuvart és bementünk. Sarah szülei már boldogan várták lányukat, én meg csak köszöntem és felmentem a szobámba. Az első dolgom a szüleim felhívása volt.   Sajnos nem vették fel. Ezután Josh-sal próbálkoztam, de Ő meg foglalt volt. Biztos Sarah-val telefonálgat. Niall-t nem tudtam felhívni, mivel nem volt meg a száma. Skype-on is próbálkoztam, de senki nem volt fent. Biztonság kedvéért azért úgy hagytam. Bementem a fürdőbe, és meleg vizet engedtem a kádba. Beleültem, majd áztattam magam. Mikor már kezdett a víz kihűlni, kiszálltam belőle, megtörülköztem, felvettem a behozott ruháimat, és kimentem. Az ágyamon épp a Skype csipogott szüntelenül. Elfogadtam a kérést, és a bátyám arcával találtam szemben magam.

- Szia, bátyó! Mizu?- kérdeztem tőle.

- Semmi különös. A fiúk épp őrültködnek. Milyen volt az út? –kérdezte, mire fejemet lehajtottam. Nem akartam neki elmesélni, hogy Sarah milyen volt velem. Hirtelen kinyílt az ajtó és Sarah sikítva futott be rajta. Ráugrott az ágyamra és mosolyogva beszélt a bátyámmal. Mondanom sem kell én szóhoz sem jutottam. Egy idő után, Sarah elvitte a laptopom, és egy „majd visszahozom” kiáltás kíséretében elhagyta a szobámat. Hát, Oké! Hirtelen megcsörrent a mobilom, és érte nyúltam. Anyu hívott. Felvettem, és kihangosítottam.

- Szia, Kicsim! – szólt bele anyu. Most nem tudom miért, de úgy érzem,most szükségem van rájuk, akármennyire nem törődtek velünk.

- Szia, Anya!

- Hogy vagy Holly? Milyen Sarah-ékkal? – kérdezte anyum.

-  Köszi, anya jól vagyok, de mehetnék inkább hozzátok? Hiányoztok! – szomorodtam el.

- Miért akarsz ide jönni? Kicsim, nem lehet, be kell fejezned ott a sulit. De mi történt? Sarah-val összevesztetek?

- Nem, csak tudod, nagyon megváltozott.  Nagyon bunkó lett. Egyszerűen elszállt magától- mondtam, mire egy könnycseppet hagyott el a szemem.

- Jajj, azért, mert összejöttek Josh-sal? –kérdezte.

- Mi? Te ezt honnan tudod?- nyíltak nagyra a szemeim.

- Attól, még, hogy titokban akarják tartani, az ne azt jelenti, hogy nekem nem mondják el!- mondta, mire elmosolyodtam. –Ezt az egészet, hogy is akarsz költözni, beszéld meg a bátyáddal.

- Megbeszélném, hogyha a drága barátnőm visszaadná a laptopom- válaszoltam, mire felnevetett és leraktuk. Ezek után már csak a laptopomra vártam. Körülbelül húsz perc múlva, barátnőm be is hozta. Ledobta az ágyra, de már Josh nem volt ott. Elszomorodtam, de azért rácsörögtem.

- Szia, Holly, most nem nagyon érek rá! Majd visszahívlak holnap! – szólt bele és már le is rakta. Ezek után már csak az hiányzott, hogy végre elaludjak. Már nem számíthatok senkire, csak Niall-re. Bárcsak tudnék vele beszélni.