A koncert eszméletlenül jó volt. A twitter-kérdéseknél számtalan hülye kérdés
elhangzott. Például: „Milyen méretű
boxert viseltek? ” Vagy: „Harry, adsz
egy hajszálat a hajadból?”
Erre természetesen hangos röhögés volt a
válasz, és a fiú azt válaszolta, hogy „Nem,
mert nem tépkedi a haját.„ Szokás szerint a kérdést mindeninek
megköszönték, és kiderült a mögöttem lévő lány írta a hajas kérdést. Hátrafordultam és ezt
mondtam neki:
- Szia, várj meg koncert után itt! Ne
menj sehova és szerzek neked Harry hajszálat. Remélem, sokszorosítod belőle
Harry-t!
-
Köszi, de te honnan fogsz tudni nekem szerezni? Rajongó nem mehet be
oda! –kérdezte a lány. Ajjaj, most mit mondjak neki?
- Bízd csak rám!-mondtam, aztán
visszafordultam a színpad felé. Harry értetlenül nézett rám, én meg gonoszan
elvigyorodtam és észbe kapva kezei közé fogta a haját.
Niall a koncert alatt többször is rám
nézett. A következő dal a Something Great volt. Ezt a dalt egész végig a
szemembe nézve énekelt. Én is Őt néztem. A dal végénél megköszönte a
rajongóknak, hogy támogatják Őket. A koncert után a fiúk lementek a színpadról,
én meg utánuk mentem.
- Szia, Harry!- köszöntem Göndörkének!-
Úristen! Nagyon jó volt a koncert! –mondtam, mire elmosolyodott. Hirtelen
valaki szólt neki, én meg kihasználva, hogy nem figyel kitéptem egy hajszálat
hajából. Sajnos több lett, mint egy, így felkiáltott. Egy bocsi kiáltás után,
visszafutottam a színpad elé, és a lány kezébe nyomtam a zsákmányt. Ő sikítva
megköszönte és elment.
A hazafelé úton Harry már nem volt
mérges rám. Igaz, mindig azt kérdezgeti, hogy biztos nem –e kopasz azon a
helyen, de mindig meggyőzzük róla, hogy nem.
Hazaérve mentem volna be a szobámba, de
Niall utánam szólt.
- Igen? –kérdeztem.
- Beszélhetünk?
- Igen- sóhajtottam. Bementünk a
szobámba, leültem az ágyamra, Ő meg egy székre. Pár percig csen volt aztán én
kezdtem bele.
- Figyelj, ha megint csak szidni
szeretnél, és elmondani mennyire utálsz be is fejezhetjük a beszélgetést, mivel
tisztában vagyok ezzel! Nem kell újra és újra a fejemhez vágni! Azt, ami a
koncert előtt történt meg jó lenne, ha elfelejtenék, mert nagyon nem szeretem,
ha szórakoznak velem!-mondtam neki egyre hangosabban. Ő kikerekedett szemekkel
nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, de végül becsukta. Még mindig
meglepetten felállt az ágyról és kiment. Ezután csak egy nagy ajtócsapódást
hallottam lentről, majd csend lett.
Pár perc múlva lementem a fiúkhoz. Josh a
kanapén ült és épp valami videojátékon játszott. Odamentem hozzá, adtam egy
puszit fejére, ezzel kizökkentetve őt a játékból. Melléültem és már nem
játszott tovább.
- Na, mi volt? –kérdezte.
- Csak, megmondtam neki, hogy velem ne
szórakozzon, és ha megint csak piszkálna, akkor el is mehet. –mondtam neki,
mire furán nézett rám. – De már meg is bántam. Félek haragszik rám. Bocsánatot
kell kérnem tőle. De mi van, ha nem hallgat meg? –folytattam tovább.
- Tudod, Niall tipikusan az a típus, aki
hamar megsértődik. Azt tudni kell viszont, hamar megbocsát embereknek.
Szerintem neked is megfog. – mondta bátyám, mire elmosolyodtam.
Órák teltek el Niall távozása óta. Már
nagyon aggódom érte. Félek, nehogy valami hülyeséget csináljon. Én a kanapén
ülök és várom, mikor toppan be. Nyílik az ajtó. A fiú körvonala kirajzolódik. Ő az! Ő jött
meg! Halkan becsukta az ajtót. Szerintem azt hitte már mindenki alszik. Fél 12 lévén nem is csodálom. Nem tűnt
részegnek, ami jó hír.
- Szia! –köszöntem neki, mire ugrott egy
nagyot.
- Holly, te meg mit keresel itt? Miért
nem alszol? –kérdezte és leült mellém. Nyugodtnak tűnt.
- Niall, én bocsánatot szeretnék kérni.
Bunkó voltam. Nagyon. –mondtam és fejemet lehajtottam.
- Semmi baj! Tudom, hogy megérdemeltem.
Igazából meglepődtem, mikor a fejemhez vágtad a dolgokat, de így legalább jobban
megismertelek-mondta azzal a gyönyörű mosolyával Elmosolyodtam. Nem haragszik
rám!
*Niall
szemszöge*
Bejöttem az ajtón, és Hol a frászt hozta
rám. Nem értettem, miért nem alszik, hiszen már elég késő van. Az igazság, amit
még délután mondott eléggé fájt. Tudtam, hogy nem vagyok vele kedves, de azt nem,
hogy ilyen rosszul viselte. Megérdemeltem a kitörését, az már biztos. Leültem mellé a kanapéra és bocsánatot kért. Megbocsátottam neki, mivel, mint mondtam,
megérdemeltem. Ezután kínos csönd következett. Nem tudtunk megszólalni. nem
tudtuk, mit mondjunk. Hirtelen megszólalt:
- Niall, be kell neked valljak valamit!
Sietek. Vagyis próbálok. Most a másikra kéne felraknom egy részt. :) Köszi, örülök,h tetszett.
VálaszTörlés