Prológus

Sziasztok! Itt az új blogom prológusa! Remélem ezt is fogjátok olvasni.



17 éve, hogy megszülettem. 17 éve,hogy a családommal együtt élhetek,a szüleimmel és a bátyámmal.17 éve viselem ezt a nevet : Holly Devine.  A testvérem már sok éve dobol. Minden nap hallom őrületesen nagy  hangját hangszerének, de mentségemre szóljon tényleg nagyon jól játszik. Igen ,ő az. Josh. Josh Devine a leghíresebb fiúbanda dobosa. De hogy ez hogy történt?



* Vssza tekintés, 2 évvel ezelőtt *
-Josh! Hagyd már abba a hülye dobolást és gyere le ! Már fáj tőle  a fejem! - ordítottam bátyámnak.Sose értettem miért kellett neki dobot venni. Csak az idegeimet húzza vele. Az viszont tény,hogy számtalan bandában játszott már és tényleg jól megy neki.
- Holly,várj még egy picit! Most épp egy bandának kell dobolnom, videóüziben. Ezzel dől el,hogy felvesznek-e vagy nem. Ez nagyon fontos lenne!- és igen .Mivel én olyan jó testvér vagyok és tényleg szeretném, hogy játsszon valahol, mert nagyon tehetséges ezért hagyom.

*Jelen*
Anyuék még dolgoznak,de nem mintha annyira törődnének velünk. Reggel elmennek és későeste hazajönnek. Kábé ebből áll  a nap. Két kezemen megtudnám számolni, hányszor jöttek el valami fellépésre vagy   például szülői értekezletekre ,vagy valami családi programra hányszor mentünk el. Nem sokszor! Josh-sal mindig jó testvérek voltunk, bár a dobot elég nehezen szoktam meg és voltak is ebből konfliktusaink, de hát ez minden testvérpárnál előfordul.Vagy nem?


*Visszatekintés, 2 héttel a videóüzenet elküldése után*

Már 2 hete,hogy Josh elküldte azt  a valamijét, hogy megtudja:  felveszik -e vagy nem.

- Holly! Holly! -rohant be a szobámba Josh. Igaz nem volt rajtam semmi, csak fehérnemű, de mindegy egymás előtt nem vagyunk szégyenlősek. - Képzeld felvettek! Ezt ne hiszem el! Úristen! Köszönöm! Ezt csak neked köszönhetem,hogy hiába ordítottál velem,mégis hagytad,hogy folytassam!Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! -ölelt meg. Nagyon örültem neki, hogy a tesómat bevették egy bandába !Remélem már ott is marad és meg lesz a normális munkája.
-Gratulálok! Megérdemelted!


* 2 héttel később,méh mindig visszatekintés*


Josh egyre többet van távol. Nagyon kijött a bandával. Én még nem találkoztam velük,de állítólag,az első találkozón,azt hitte rossz helyre ment,mert nem hitt el,hogy ŐK vették fel őt. Tudniillik nem tudta melyik csapatba jelentkezik,csak az volt kiírva egy oldalra: DOBOST KERESÜNK!

Nyílik az ajtó és bejön rajta az én kis emlegetett szamaram. Legalább is gondolom,hogy ő az. Kisietek a szobámból és azt veszemr észre,hogy az én testvéremen kívül mé g5 srác is itt áll.Az az öt srác,akiket én nagyon tisztelek. Az az öt srác,kiknek albuma éppen a szobámból bömböl. Igen, a One Direction!  Josh,csak vigyorogva figyel,én meg nem tudok megszólalni. Nagyon nagy fan vagyok !Bármit megtettem volna,hogy találkozzam velük,erre itt vannak a házamban.
- Ti... vagyis... Ők... Szóval.... Úristen ez a One Direction! - és egyenesen Niall karjaiba ugrottam.